Szakmai tapasztalatcsere Buryán Tündével
Miből lehet leginkább okulni, ha nem más tapasztalatából? A Babeş–Bolyai Tudományegyetem kommunikáció és közkapcsolatok szak eseménye, a SzaKszemle betekintést kínál a kommunikációs fiatal ballagást követő néhány évébe. Az előadás keretében a meghívott alumnik vetítik elő a résztvevőknek, hogy milyen lépéseket tettek az egyetem falainak elhagyása után, beszélnek kicsit munkásságukról, de diákéveikről is. A meghívott ezúttal Buryán Tünde, a Paprika Rádió műsorvezetője és Kolozsvár alpolgármesterének kommunikációs szakembere volt.
Családias hangulat uralkodott a szerda este nyolc órától kezdődött SzaKszemlén Buryán Tündével, aki mintegy bevezetőként először az egyetemre vezető útjáról mesélt. Már középiskolásként tagja volt diákszervezeteknek, majd később a Kolozsvári Magyar Diákszövetségnek. Elmondása szerint a siker egyik fontos eleme a gyakorlat, ha az ember már egyetem alatt is tevékenykedik a szakmában, így később könnyebb kitűnni munkakereséskor is. Ezzel együtt olyan tapasztalatcsomagot is kap a diák, amivel kicsit jobban átláthatja majd, hogy a szak bő keretében mi is passzol hozzá. Jelenlegi helyzetét hozta fel példának, lévén, hogy a rádió mellett Oláh Emesének, Kolozsvár alpolgármesterének a kommunikációs szakembere is. Ennek keretében a sajtóval való kommunikáció és a sajtóközlemények megírása a feladata. A rádiós műsorvezetés és a kommunikációs szakember szerepén kívül számos rendezvény szervezője is volt: copywriterként és közösségimédia-menedzserként is dolgozott, kampányokat tervezett, de a kommunikációs szakma más szegmenseibe is belesett.
A tapasztalt munkakörökön kívül olyan élményeket is megosztott, amikre szeretettel, olykor nevetve emlékszik vissza. Egyik legkedvesebb emlékeként például az állatorvosi egyetem szakkollégiumának brandépítését emelte ki. Az egyetem által kitűzött nagy elvárások ellenére is sikerrel zárult a kampány. Persze, olyan tapasztalatokat is felsorakoztatott, mint amikor fontos eseményen laptopfrissítés miatt a teljes prezentációja elveszett, de hozzátette, a kellemetlen dolgoktól el lehet és el kell vonatkoztatni, ha nem szeretnénk, hogy azok visszahúzzanak az életben.
Ezt követően Tünde előrevetítette, hogyan néz ki az átlagos munkanapja, hogyan osztja be az idejét. Elmondása szerint teljesen másak voltak egyetemistaként a napjai, mint a jelenlegiek. Míg anno délután vagy este kezdődött az élet, addig jelenleg 17.00 óra után nem tervez semmilyen munkával kapcsolatos programot, és a hétköznapokon csak nagyon ritkán jár ki ismerőseivel.
Bár a sok részből összetevődő szakmai élete olykor nehéz, és voltak már olyan pillanatok, amikor kiégésközeli állapotba került, végül is mindig összeszedte magát, aminek az oka szerinte az, hogy szereti, amit csinál és sikerült bevezetnie rendszert a mindennapjaiba. Szerinte az általa végzett szakmában hatalmas pozitívum, hogy számtalan a lehetőség, nincsen szűk keretek közé zárva az elhelyezkedés, bárki képes megtalálni a kommunikációnak azt az oldalát, amiben kényelmesen érzi magát. Ő a rádiózást tekinti fő munkájának. Hozzátette az előadása kezdetén elhangzott gondolathoz, miszerint tevékenykedni kell az egyetemi évek alatt a választott szakmán belül, hogy ő éppen brüsszeli szakmai gyakorlat révén került a Paprika Rádióhoz.
Kiegészítette azonban, hogy valóban jó, ha a szakmai gyakorlat adta lehetőségekkel él az egyetemista, de csak akkor lehet ténylegesen hasznosítani a tudást, ha az érdeklődés és a kitartás minden további nélkül ott van az emberben. Szintén személyes példával erősítette meg ezt az állítást, lévén, hogy a Paprika Rádióhoz is gyakran jelentkeznek szakgyakorlatra: az ott eltöltött négy éve alatt ő is találkozott számos gyakornokkal, szerinte egy részük nagyon ambiciózus és kíváncsi, másoknak inkább csak a szakmai gyakorlat elvégzését igazoló papír kell. A világjárvány alatt viszont különösen megsajnálta a diákokat, ugyanis csak videóhíváson keresztül tudták nekik megmutatni a stúdiót, így pedig nem sikerült átadni a rádiózás valódi élményét.
Lezárásképp kérdéseket lehetett intézni Tündéhez. Arra, hogy milyen alternatívákat tudna felsorakoztatni más foglalkozásokra vonatkozóan, ha nem a jelenlegit választotta volna, azt válaszolta, valószínűleg az állatorvosi egyetem mellett döntött volna, vagy valamilyen irodai munkát végezne. Ezt követően felmerült az a kérdés is, hogy mennyire lehet eredményesen két munkahelyen dolgozni. Tünde szerint nem sokáig, később mindenképpen csak egy dologgal szeretne foglalkozni. Arra a kérdésre, hogy a meghívott mit tart a legnagyobb hibának az elhelyezkedésben és ebben a szakmában, Buryán Tünde az őszinteség hiányát hozta fel.
Hozzászólások