A hetedik kolozsvári Pride sok szempontból volt különleges, nemcsak azért, mert ez volt a hatodik felvonulás a város történelmében, hanem mert idén először még magyar része is volt a köszöntőbeszédnek.

Be kell vallanom, hogy semmi érdemleges közöm nincs az egészhez, nem tartozom egyetlen zászló alá sem, nem foglalkoztat különösebben a téma, és végképp nem vagyok az a vonulós típus. Éppen ezért hajtott a kíváncsiság a Főtérre megnézni, milyen a felvonulás belülről, méghozzá az, amihez amúgy semmi közöm. A hatalmas sötét szürke felhők nem feltétlenül arra utaltak, hogy sokan kimozdulnának az utcára vonulni. Ezzel szemben nagyjából kétezres tömeg töltötte meg a teret, hogy meghallgassák a nyitóbeszédet, illetve összegyűlve tegyenek egy kört a városközpontban. 

A főleg fiatal felnőttekből álló embersereg nem csak helyiekből állt, sokan jöttek más romániai városokból vagy éppen külföldről. Akárcsak Kolozsvár testvérvárosának alpolgármestere, Andreas Wolter, aki szintén beszédet mondott a Főtéren, kiemelve a városvezetés jelenlétének hiányát a Pride-on. A szervezők mellett beszédet mondott továbbá egy brassói leszbikus pár, akik az idén beperelték Romániát az Emberi Jogok Európai Bíróságán, amiért az nem ismerte el őket mint család, és nem biztosít nekik jogvédelmet. Illetve Nicolae Ştefănuţă USR-s EP-képviselő egy rövid szövegrészt magyarul olvasott fel, ezzel felhívta a figyelmet arra, hogy a helyi LMBTQ-közösség magyar része is fontos.

Aztán a lassan eleredő esőben megindult a tömeg a Wesselényi vagyis Regele Ferdinand utcán, a közösség jelképévé vált számok szóltak Lady Gagától és az Abbától. Az emberek mellett kutyák is részt vettek a felvonuláson, sokuk nyakörvébe csíptetett szivárványos zászlóval, amelyet a szervezők bőszen osztogattak még a Főtéren az egybegyűlteknek. Ezek mellett sokan hoztak saját tárgyakat, különböző zászlókat, szivárványos esernyőket, ahogy ezt az ember már megszokta, a szivárvány kiváló marketingelem. Aztán a Malom utca (George Bariţiu) sarkán már várták a tömeget az ellentüntetők, behúzódva az eső elől, alig tízen, egyikük kezében kereszttel. Ők már inkább tűntek nevetségesnek, mint félelmetesnek. A Bartha Miklós (Emil Isac), az Arany János (Petru Maior), illetve a Jókai (Napoca) utcán körbemenve visszakerültünk a Főtérre, ahol folytatódott a buli része a dolognak. A Főtéren az egyik résztvevőt, Müller Tibor helyi egyetemistát kérdeztem, miért jött ki a Pride-ra. „Hát, elég sokat ijesztegettek vele, hogy az milyen, meg mi van ott, szóval kíváncsiságból jöttem, s nem volt olyan rossz, mint amilyennek gondoltam.” Azt is elmondta, nem tagja ennek a közösségnek. Arra a kérdésre, hogy esetleg szolidaritásból vesz-e részt a felvonuláson, s vannak-e meleg ismerősei, azt válaszolta, sok ismerőse van, de egyébként nem emiatt jött ki. „Voltam az ellentüntetést is megnézni a Hunyadi (Avram Iancu) téren, amit a Noua Dreaptă szélsőjobbos szervezet rendezett. Itt szodomitáknak nevezték a melegeket, emellett azt mondták, ha Emil Boc a mennybe kerül, hogy fog Szent Péter előtt megállni, ha keresztényként ezt megengedte. A végén közös ima volt, ahol nagyon megbámultak, miután nem vetettem keresztet” – mesélte. 

A tüntetést illetően kellemeset csalódott, mondta, mert egyáltalán nem volt olyan szörnyű, mint ahogy képzelte. Vannak dolgok, amikkel nem ért egyet,  nem is annyira ünnepelt velük, de jó volt a hangulat, úgyhogy jövőre is kint lesz, és az ellentüntetést is megnézi – tette hozzá.