Három évtized után először női elnöke lett a Kolozsvári Magyar Diákszövetségnek (KMDSZ), a székelyudvarhelyi származású László Petra személyében. Miután a KMDSZ hatalmasat nőtt az utóbbi egy évben, saját rekordjait egymás után döntötte meg, a növekedéshez illő új ruha megszövése és a diákszövetség átformálása az új elnök legfőbb feladata lett, a sok egyéb cél megvalósítása mellett. Hogyan válhat az átlagos egyetemista diákszövetségi elnökké, miként tudja majd összeegyeztetni a harmadév megpróbáltatásait az elnöki teendőivel – minderről Petra beszélt, akit azért kerestünk fel, hogy meséljen magáról és ismerjük meg az új elnökünket.

– Honnan ered a lelkesedés a diákszervezetben való tevékenykedés iránt? Mi motivál arra, hogy ennyi energiát befektess az önkéntes alapú munkába?

– Valamilyen szinten ez ösztönös. A szüleim is eléggé közösségi emberek, és azt tanultam tőlük többek között, hogy közösségben lenni jó és a közösségért tenni jó. Aztán az is hozzátett az elhatározásomhoz, hogy láttam az idősebbeken, mennyire vagány nekik az Udvarhelyi Fiatal Fórum, eseményeket szerveznek… Én is mindig szerettem azt, hogy beláthassak a kulisszák mögé, mi hogyan tevődik össze, de fontos volt az is, hogy mindig legyenek plusztevékenységeim. Egyetemistaként mondtam többször, hogy sosem tudnék normális egyetemista lenni, tehát olyan életet élni, hogy csupán bejárjak az egyetemre és amellett semmi mással ne foglakozzam.

– Hogyan került be az életedbe a KMDSZ?

– Az egyetemet 2021-ben kezdtem el (a BBTE Bölcsészettudományi Karának magyar–román szakán – szerk. megj.), és valójában hirdetés által kerültem bele az egészbe. A mentorprogram jött velem szembe, amire úgy jelentkeztem, hogy fogalmam sem volt arról, mi és ki a KMDSZ, egészen addig csak a diáknapokról hallottam. A mentorprogamra való jelentkezés után kétlépcsős interjú várt rám, ami nem volt olyan egyszerű, és azután el is döntöttem, hogy ide nem jövök, köszönöm szépen, elég volt, nem valami jó arcok itt az emberek… Aztán felvettek. Elég sokat gondolkoztam, hogy menjek, ne menjek, mi legyen. Végül úgy döntöttem, esélyt adok és nem ítélkezem ilyen gyorsan. Azóta minden egyes nap a KMDSZ-szel kelek és fekszem. Nem tudom, mi kattant bennem akkor, de nagyon örülök neki, s azóta nem vagyok ,,normális” egyetemista.

– Mi történt a mentorprogram óta? Melyek a nagyobb mérföldkövei a diákszövetségben való tevékenykedésednek?

– Tehát minden 2021-ben indult el. Az nagyon intenzív év volt, mert kivétel nélkül az összes rendezvényen részt vettem, és nem feltétlenül túlbuzgóságból, vagy mert nekem mindenhol ott kellene lennem. Szépen lassan, fokozatosan az életünk részévé vált a KMDSZ, és minden eseményben megtaláltam azt az akár kicsi részt, ami érdekelt, amihez értettem, ami által úgy éreztem, hogy én is megkapom azt a pluszt az egyetem mellett, de a közösségért is tudok tenni. 

Aztán nem sokkal később beleszerettem az érdekképviseletbe, teljesen lenyűgözött, mert addig máshol még nem tapasztaltam hasonlót, hogy ilyen jellegű dologba energiát fektessenek. Erre elkezdtem nagyon nagy hangsúlyt fektetni, így lettem a Bölcsészettudományi Kar magyar tagozatért felelős diákképviselője 2022 márciusában. Még intezívebben kezdtem el foglalkozni mindennel, ami tanügy, illetve érdekképviselet, hogy megismerjem ezt a világot, mert rengeteg hálózatra, rendszerre épül fel, és nagyon sok szabályt kell tudnia az embernek ahhoz, hogy majd ebben kamatoztatni tudja a tudását. Nagyon elméleti dolog, de pont ezért bolygatta meg a fantáziám. Kicsit megismerhetetlennek tűnik, igazából senki se ért hozzá teljesen és senki se tudja pontosan, hogy mi az, úgyhogy ezért is érdekelt annyira. 

Felkértek, hogy legyek a KMDSZ tanügyekért felelős vezetőtanácsának a tagja, 2022 novemberében választottak meg, és egyúttal elnökhelyettesnek is. Még intenzívebb év várt rám, mint az elmúlt egy évben, amikor szintén részt vettem minden rendezvényen, de amellett még ott volt a szervezetnek és ennek az érdekképviseleti hálózatnak a vezetése, az összes diákképviselőnek a képzése meg a tudásának bővítése, mert ha ezek az emberek értik a dolgukat és tudják ennek a fontosságát, akkor sokkal jobban működik a diákképviselet is. Nem sokkal később, 2022 decemberében megválasztottak a magyar tagozatért felelős diákalprefektusnak is, ami szintén nagy falat volt, de ez a feladat formált leginkább minden szempontból. 

– Egyszerre tanügyekért felelős vezetőtanácsi tag, magyar tagozatért felelős diákalprefektus és elnökhelyettes. Hogyan néztek ki eddig a feladataid, miben fog megváltozni mindez elnökként?

– Eddig az érdekképviseleti hálózatot vezettem a 23 kari képviselővel, hét diákszenátorral, és a román tanügyi intézményekben a tanügyi referensekkel tartottam folyamatosan a kapcsolatot. Az is folyamatos feladat volt és lesz, hogy a román intézményekben is valamilyen szinten ott legyen a KMDSZ, és az ott tanuló magyar diákoknak is legyen képviselőjük, nekik is meglegyen minden lehetőségük arra, amire a magyar intézményekben tanuló egyetemistáknak van. Emellett, ha diákot atrocitás ér, arra fokozottan figyelmet fordítunk, hogyan tudjuk együtt megoldani. Ilyen volt például a Szamosközi-eset is. 

Elnökként viszont a munkám most száznyolcvan fokos fordulatot fog venni. Azt szoktuk mondani, hogy a KMDSZ mérleg: egyik oldalán van az érdekképviseleti rész, a másik oldalán pedig a rendezvények és a kulturális rész. Eddig ennek a mérlegnek az egyik oldalán én is ott voltam sok más emberkével, és most úgy érzem, nekem kell majd tartanom a mérleget és vigyáznom kell arra, hogy ez egyensúlyban legyen. Románia legnagyobb magyar diákszervezetét kell vezetnem, és biztosítanom kell az alapot, amin stabilan állhat. Valójában épp ez a legnagyobb kihívás, hogy most nemcsak egy oldalát képviselem a KMDSZ-nek, hanem az összeset, és ugyanannyira kell értenem a szakosztályait, pénzügyeit, szolgáltatásait, kommunikációját, humán erőforrását, rendezvényeit és tanügyeit, mindent ugyanolyan szinten. Van viszont csapat, ami ebben segít és őket is vezetnem kell, ami szintén kihívás. De nem látok benne problémát, mert nagyon ügyesek, akiket megszavazott a közgyűlés, és bízom bennük is, a munkájukban is, ami február 15-től fog igazán elkezdődni.

– Milyen visszajelzés érkezett arra, hogy te vagy az első női KMDSZ-elnök?

– Nagyon szép dolog, hogy a diákszervezet tette meg az első lépést itt a mi zárkózott kis erdélyi közösségünkben, hogy női elnököt válasszon magának három évtized után. Mert az ilyen bevett szokásokon nehéz változtatni, és nem mondom, hogy ne lett volna soha olyan személy, aki ne mondta volna nekem: ,,hát jó, Petra, de te azért nő vagy, a KMDSZ-nek meg férfi elnöke kell legyen”… Ezek a megjegyzések nem hatottak rám, mert tudom, hogy nem mérvadó. Körülnézve a különböző országokban, láthatjuk, hogy számos női államfő, politikus, köztisztviselő van, úgyhogy szerintem az élet bármely szintjén a nőknek teret kell adni és nem legyinteni, lekarrieristázni. Bízom abban, hogy tíz-húsz év távlatában fel sem merülne olyan kérdés, milyen érzés első nőként betölteni ezt a pozíciót. Szerintem nem ez fogja meghatározni, hogyan fogom vezetni ezt a szervezetet, viszont tény az, hogy büszke vagyok rá és jólesik azt hallanom női társaimtól, hogy inspiráló vagyok és mennyire menő dolog, hogy ezt meglépte a KMDSZ. 

– Milyen célokat tűztél ki magadnak a mandátumod idejére?

– Azt említettem, hogy óriásit növekedett a szervezet, ehhez viszont fel kell nőni. Hatalmas számokról beszélünk, ezért az első célom a színvonal erősítése, hogy a nagy tömegnek, amit a KMDSZ megmozgat, még több lehetőséget tudjunk nyújtani mind szakmailag, mind különféle rendezvények terén. Azt láttuk, hogy az egyetemistáknak szükségük van valamilyen tevékenységre az egyetem mellett, ami nem kifejezetten kikapcsolódás, hanem őket szakmailag is képzi. Emiatt szeretném újra beindítani a KMDSZ-karrierirodát, mert úgy látom, nagyon hiánypótló szolgáltatás lenne. Másik dolog a tudományszervezés. Ez mindig megvalósult az ETDK-n keresztül, de nem éreztem elegendőnek egy év során csak ezt az egyhetes rendezvényt. Szerettem volna, ha egész évben megnyilvánulhatna, teret kaphatna ez az oldala is a szervezetnek, és ezt már tavaly elkezdtük, én megerősíteném, folytatnám. A harmadik dolog a közösség. Több ezer egyetemistával kicsit nehéz, de az összekovácsolódáson szeretnék nagyon dolgozni, hogy legyen egy központi tér, ahol az egyetemisták tudnak találkozni. Senki sem a munka része miatt szereti csinálni ezt az egészet, mert teljes mértékben önkéntes alapú, és máshol is tudnának dolgozni fizetésért. Viszont mindenkitől azt a visszacsatolást kapjuk, hogy a közösségért megéri. Ezt a közösséget célom kicsit jobban összetartani, és több elismerést nyújtani azoknak, akik benne dolgoznak, de azt is szeretném, hogy bennem ne távoli elnököt lássanak, hanem barátot.

– Mit üzennél az egyetemistáknak most már elnökként?

– Harmadéves egyetemistaként az fogalmazódott meg bennem, hogy mennyire rövid ez az időszak, az egyetemistalét. Ki kell használni, mert bár kicsit klisésen hangzik, hogy ez az élet legszebb időszaka, valóban az, és nem éri meg úgy eljönni Kolozsvárra, hogy csak bejárunk az egyetemre és mellette nem vállalunk semmi plusztevékenységet. Ebbe a világba, az egyetemi életbe, bele kell kerülni, és ez nem a KMDSZ közösségimédia-platformjain keresztül fog megtörténni, hanem érdemes csatlakozni a szakosztályokba, diáknapos csapatokba, és érdemes kihasználni a lehetőségeket, amiket nyújtunk. Úgyhogy ne csak távolról figyeljék ezt a világot, hanem legyenek a részesei, mert az életük legszebb időszakát ígéri.

Kép forrása: KMDSZ Facebook oldala