Még alig van hátra két hét a nagy hepajig (igen, a diáknapokig), de előtte, április 14-16. között még belefért egy kis szülinapozás is, mivel idén 26-ot töltött a Kolozsvári Magyar Diákszövetség. A szülinapi programokat szokás szerint a keresztszülő-program résztvevői szervezik, így volt ez az idén is. A Campus felkereste Tőkés Hunort, a KMDSZ szülinapok főszervezőjét, aki készségesen mesélt az ünnepi programokról.

Miért pont a cirkusz a kerete a szülinapi rendezvényeknek? Ez hogyan érvényesült a programokban?

Minden KMDSZ szülinapnak van egy témája, így kellett válasszunk egyet most is. Idén a cirkusz mellett döntöttünk, mivel benne van az, hogy boldogság, ünneplés, egyfajta happ(y)ening. Legfőképpen a flashmobon volt igazán cirkuszi a hangulat, ahol színes bohócruhákba öltöztünk, lufikkal táncoltunk, biciklisek köröztek a téren – ezzel nyitottuk az ünnepi sorozatot. A záró buli díszletét is próbáltuk úgy alakítani, hogy minél cirkuszosabb legyen. Más programokon ez nem volt annyira jelentős, lényeg a jó hangulat volt.

Melyik programponton volt a legtöbb résztvevő?

Még mindig a beer-pong a nyerő, összesen 32 csapatunk volt. A bulin is nagyon sokan voltunk, maradtak versenyzők, és csatlakoztak mások is. Megtöltöttük a Bulgát úgy, ahogy azt illik. A gitárestre is a vártnál többen jöttek el, körülbelül 50-en voltunk, szintén a Bulgában, a födött teraszon. Ott annyira jó volt a hangulat, hogy a megengedett időkeretet jóval túlléptük, alig tudtuk meggyőzni a pincéreket, hogy még egy kicsit maradhassunk. Aztán egy elválasztott helységben megengedték, hogy tovább zenélhessünk, ott már kották és szövegek nélkül hangolódtak egymásra a gitárok.

Számodra mi volt a no.1?

Nekem a legjobban a Gorbó-völgyi kiruccanás, a métázás és bográcsozás telt a legjobban. Azért, mert kinn voltunk a friss levegőn, és nagyon jó feelingje volt az egésznek. Azok, akik épp nem játszottak, azok a tokányt készítgették, s közben nagyon jókat tudtunk beszélgetni és szórakozni, aztán pedig cserélődött a banda. 12 csapat gyakorolta a métázást, nagyjából mind a diáknapokra edztek, voltak, akik csapatba rázódva, voltak, akik keveredtek. A lényeg inkább az volt, hogy kint szórakozhattunk a jó időben.

És a kocsmatúra? 😀

A kocsmatúra is nagyon vagányul sikerült. Volt egy veterán csapatunk is, a régi KMDSZ-esek tették próbára magukat. Végül csak az 5. helyet sikerült nekik megszerezni, majd azzal mentegetőztek, hogy „ők már vének ehhez”. Ami érdekesség még, hogy mielőtt elindítottam volna a játékot, leellenőriztem a befizetett pénzeket, és a csapatokat. Egyszer csak látom, hogy van egy olyan boríték, amin azt írja, hogy NEKEM NEM CSINÁLSZ PROGRAMOT. Nem tudtam, hogyan kellene ezt értelmezni. Majd mikor álltak sorba a feladatokért, csapatnevükkel jelezték, hogy készen állnak a megmérettetésre. Ekkor koppant nagyot a dolog, szóval kreativitásból sem volt hiány. Máskülönben nyolc versenyszámban kellett ezen az estén teljesíteni: Részeg Jenga, Sör körbejár, Lufi van az ágyamban, Activity, Kanalas madzag, Botos futkorászás, Flip Cup, Kóstolgatós.

Milyen nyereményeket kaptak a programok/versenyek nyertesei?

Általában piával honoráltuk a legügyesebbeket. Például a Street-Ball nevű játékon (utcai formája a kosárlabdának) egy rács sört lehetett nyerni, a City tour-on (kocsmatúrán) egy üveg Jagermeistert. A Beer-Pongon már érméket is osztottunk, a toronylátogatáson pedig természetesen a panoráma volt a „fizetség”. Oda rengetegen jelentkeztek, egy idő után nem is tudtuk követni, hányan mászták meg a tornyot.

A szervezés ideje alatt milyen problémákkal találkoztatok? Elsőévesekként ugyebár nem lehetett olyan könnyű ezt kivitelezni.

Egyedüli problémánk az volt, hogy picit elhúzódott maga a szervezés. Általában a szülinapok márciusra esnek, ez az idén picit megkésett, s így igazodni kellett sok más rendezvényhez is, mint például a diáknapos bulik. Különben most már elkezdődtek a parciálisok is, emiatt nehezen lehetett egy masszív önkéntes csapatot kialakítani, kellett toborozni, és egy jó marketinget összeállítani. Az időjárás is néha bekavart, a gitárestet kellett picit arrébb tolnunk. Ezen kívül semmilyen nehézségünk nem volt. A visszajelzések is mind pozitívak voltak, egyedül a métánál panaszkodtak, hogy kevés volt a felügyelő szervező, így néha a konfliktushelyzeteket nem tudták eldönteni. De ezt hamar tudtuk orvosolni, nem volt baj.

Tehát a szülinapokat akkor sikeresnek találod?

Ahhoz képest, hogy milyen rossz időpontot találtunk neki, én személy-szerint nagyon sikeresnek érzem. A kezdeti nehézségek mellett a végére minden nagyon szépen összeállt, szerintem ennél jobban nem is lehetett volna összehozni.

Utólag visszatekintve, a KMDSZ 26. születésnapját méltóképpen megünnepeltük. Nem kis munka volt a tíz rendezvénnyel, és nagy felelősséggel is járt, de olyan rendezvénysorozatot hoztunk létre, ami mindenkinek az igényeit kielégítette, sőt szervezőkül is élvezetes volt. Megszervezésekor arra gondoltunk, hogy a KMDSZ értünk, egyetemistákért van. Tehát, olyan rendezvényekkel ünnepeltük meg a 26. évet, amik nosztalgikus, euforikus élményt okoztak mindenki számára. Ehhez csatoltuk a cirkusz vidám, pörgős hangulatát. Sokat munkálkodtunk vele, de amikor a csapatokat láttam játék, vagy éneklés közben, az számomra mindent megért. Meg szeretek büszke is lenni. A rendezvénysorozat alatt ugyanis nagyon, nagyon sokszor büszke lehettem a csapatomra, mert mint ember, és mint szervező is teljesítettek. – írta Tőkés Hunor.

Fotó: Serar Szabolcs