El se tudok jobbat képzelni, mint vasárnap az esti órákban az ablak mellett kuporogva, megnyugvást keresve egy könyv társaságában teát vagy forrócsokit szürtyölgetni. Illata száll a levegőben, édes íze átjárja, melengeti szívemet. Az ehhez hasonló estéken sokszor elgondolkodom azon, mennyi értékes és izgalmas könyv várja, hogy felfedezzék. Szebbnél szebb és jobbnál jobb írások látnak napvilágot, én mégis sokszor egyetlen könyvhöz térek vissza egy új helyett. Két évvel ezelőtt bukkantam rá erre az alkotásra, mely azonnal rabul ejtette szívem, és azóta minden fél évben legalább kétszer elolvasom. Tudom, most sokan megkérdezhetik, hogy mi értelme van annyiszor elolvasni ugyanazt a történetet, úgyis tudom, mi történik benne. Ez olyan, mint a csoki, mindenki szereti és sokat eszik belőle, bár mindenki tudja milyen az íze.

Teljes cikk