Annyi csodálatos jelző között amit egy lánynak mondhatsz, mégis a „Szép vagy!” a leggyakoribb. Szinte senki sem érti miért nem akarom, hogy csinosnak hívjanak, annál sokkal több vagyok. Nem az én érdemem, ez egy olyan egyszerű dolog amivel születünk. Mondd, hogy vicces vagyok, okos vagyok. Mondd, hogy szétszórt, felelőtlen vagyok, bármit, ami több mélységgel bír mint fizikai adottság amit akárki észrevesz.

Valami ok miatt oly sok lány egyszerűen csak arra törekszik, hogy gyönyörű legyen. Kis kora óta megtanítják öltözködésre, sminkre és más nőiesnek tartott trükkökre. Lányok nőnek fel, akik hercegnők akarnak lenni, de trófea feleségként a második legjobbak lesznek. Ha nem érezzük magunkat gyönyörűnek, akkor értéktelenek vagyunk, mert a szépség és a kíválóság kéz a kézben jár. Minden nap küzdünk ezzel a irreális szépségszabvánnyal, amelyet a körülöttünk lévő világ állít be. A szép az, amire törekszünk. Nem érdekesek akarunk lenni vagy kedvesek, csak gyönyörűek, ennyi.

És pontosan mit fogunk kapni a szépségtől? Valaki majd egy kicsit vonzónak fog találni minket? Egy-két ingyen ital egy bárban? Noha sok mindent megtehetünk képességeinkkel és tudásunkkal, aggódunk amiatt, ahogyan kinézünk.

Nevess őszintén anélkül, hogy eltakarnád a szád, ne félj smink nélkül buliba menni, tegyél meg mindent szenvedélyesen, és éld meg a pillanatokat anélkül, hogy a kinézeted miatt aggódnál. A szépség abban a nyers erőben van amit nőként képviselsz. Dicsérd meg valaki bizalmát, lelkesedését vagy munkaerkölcsét. Nem csak lerázó, hanem kiszámítható bók is a szépség. Ez nem azt jelenti, hogy soha nem fogadj el bókot a megjelenésed miatt, vagy nem mondd el másoknak, hogy jól néznek ki, sőt. De nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a megjelenésünk nem az elsődleges kvalitásunk.