Emlékszel még, amikor kisgyerekként örömödben ugráltál? Vagy amikor egyszerűen csak hittél a fogtündérben? Ma már, felnőttként ezek az egykor természetesnek tűnő dolgok hallatán, láttán csak legyintesz, elmosolyodsz, és fejcsóválva kicsúszik a szádon: „gyerekek”. A „ne menj ki a vonalból, színezd ki szépen a képet” felszólítást felváltotta a „mindenhova pontosan érj oda, végezd el a munkádat tökéletesen” elvárás. Gyerekként az élet móka és nevetés, meg persze sírás, amikor leesel a mászókáról, miután anyukád háromszor elmondta, nehogy felmássz oda. Még mindig ott lakik benned is az a kis lurkó, aki akkor voltál. Fogd kézen és bújócskázzatok egyet, újra egymásra találva.

Merj kimenni a vonalakból

Gyakran követjük el azt a hibát, hogy a komfortzónánkon belül futjuk le ugyanazokat a köröket, pedig egy kis változtatás is elég ahhoz, hogy új értelmet adjunk a mindennapoknak. Ahogyan gyerekként nem féltünk semmitől és bátran vágtunk az ismeretlenbe, így most is meg kell tenni ugyanezt, feszegetve határainkat, hiszen soha nem tudhatjuk, mit hozhat ki belőlünk.

Szánj időt a játékra

A sok határidő és kötelezettség mellett mindig időt kell fordítani a kikapcsolódásra, hiszen ez is szerves részét képezi az életünknek. Kísérletezz, találd meg a kikapcsolódás forrását és máris kevésbé érzed stresszesnek magad. Vannak, akik a kertészkedésben találják ezt meg, mások pedig az elektronikával való zsonglőrködésben. Itt nincsenek szabályok, helyes vagy helytelen választások, csak te és a neked megfelelő játszóházad.

Higgy a csodákban

A világ mindig tartogat meglepetéseket, legyenek azok akár a legapróbb és legtermészetesebb dolgok is, csak figyelemmel és kíváncsisággal kell szemlélni a környezetünket. Használd a fantáziádat, annak csak te szabhatsz határt. Ne elégedj meg egyszerű válaszokkal, hiszen ahány válasz, annyiféle igazság létezik. Kutakodj, nézz körül, hisz nem minden olyan egyértelmű, mint első látásra hisszük.

Beszélgess vele

Nyilván furcsának tűnhet, de hidd el, megér egy próbát. Ahogyan belépünk a húszas éveinkbe, máris rajtunk virít a „felnőtt” címke, miközben azt sem tudjuk, tulajdonképpen mit is kéne tenni. Gyerekkorunkból rengeteg az elvarratlan szál, ezek beivódtak viselkedésünkbe az évek folyamán. Ilyenkor eszmélünk rá (ami már előrelépés), hogy milyen régi beidegződéseink is vannak, miken szeretnénk változtatni önmagunkon. Nem árt tehát olykor leülni és elbeszélgetni az oly régen meghúzódott kisgyerekkel, aki nap mint nap szembenéz a harsány világgal, megkérdezni tőle, hogyan is érzi magát, mire érzékenyebb, mi teszi igazán boldoggá. Ha  a gombolyagot szépen ketten megfogjátok és visszatekeritek, kisimítva a bogokat, sokkal jobban megérted önmagad. Aztán pedig fogd kézen a benned levő kisgyereket és induljatok együtt az élet nagy kalandjaira.