Egyéb

How to Write Your Essay To Me – Tips on How to Obtain the Best Writer

by Bege Boti | 2020. 11. 21. | 0 | Egyéb

Have you ever been asked the question: How do you write your essay ? Many pupils are asked this question each day:”How do you write your essay?” Quite often, the solution is something like this: I’ll hire a ghostwriter if you would like to compose your own essay, but why spend thousands of bucks on a ghostwriter whenever there are many excellent Teljes cikk

How to Write Your Essay To Me – Easy Ways to Do it

by Szabó Csaba, Markaly Aranka, Mátyás Zoltán, Fodor János | | 0 | Egyéb

Yes, you can write your personal essay, but you should also know how to write my essay . It is the way that you decide to begin, and the thing to do in the end.

In fact, you have to understand what works, and what does not work. Yes, you can write your personal essay, but you must also understand how to write my article . This will depend Teljes cikk

The Fast Track to Asian Mail Order Brides

by Szabó Csaba, Markaly Aranka, Mátyás Zoltán, Fodor János | 2020. 11. 12. | 0 | Egyéb

The fast track to Asian mail order brides involves a good deal of online research. And the good news is that you have no shortage of options, thanks to the Internet. So you need to learn about these options before making any commitments.

There are various places on the Internet where you can look. These sites usually offer information Teljes cikk

African Mailorder Brides

by Bege Boti | 2020. 11. 08. | 0 | Egyéb

Mail order brides are an perfect option for women wanting to find a husband. They supply an emotional support and economic security for most women in the environment. There are a number of disadvantages of these types of relationships.

A number of the women find it difficult to navigate the marriage process from a country where Teljes cikk

Te mit látsz a képen?

by Mátyás Orsolya | 2020. 11. 06. | 0 | Egyéb,Slider |
Elhagyatott stadion, Ljubljana

Fáradt, erőtlen léptekkel sétál lefelé a kőpadok között. Tekintete a távolba mered, de a messzeségben semmi
más, csak a zöld lepte tér és az elfelejtett betonfelület színe. Mit figyel?

Botja aligha biztosít némi támaszt a fokok között, az évek ismét bizonyítják, a vége felé minden nehezebb. Leemeli kalapját, s még mielőtt lefolyhatna arcán a veríték, tenyerével letörli és ledobja azt. Az utóbbi gyakorolt mozdulat, ha már az első percekben feltűnik, a szív is játékban van. Az alsó sor félig moha lepte jobb sarkára ül. Itt a leghalványabb a színe a fűnek, ez a kellemetlen kis szépsége csupán a tájnak. Bent egész másképp mutat. A pálya egészét ugyanolyan zöld lepi be, a nézőtér ultráktól színes. Hangjukat hallatják, mit sem sejtve arról, megéri-e. Hát persze, nem is az a lényeg. Az viszont már számtalan mérkőzés bájos tapasztalata, hogy a megszurkolt játékos kicsit többre képes, nála a labdának kétszeres esélye van. Csak akarni kell. Akarnia kell azt játékosnak és nézőnek egyaránt. Ő 20 éven át tette. Aztán helyet cserélt, és bentről harcolt tovább a többiekkel. Szél támad. Néhány másodpercbe telik, amíg emlékképeit felváltja az elhagyatottság szánalmas ábrázata. Némán kérdezget valakit, miért nem lehet újra az a napos szeptember hatodika, amikor először pályára lépett. Az első pillanattól kezdené újra, most már az alapelv tudatában – fiatalon érdemes igazán a szenvedélynek élni! Mert nem látod, nem ismered fel, de egyszer csak részévé válsz az elmúlás folyamatának, a kerék hirtelen pörgésnek indul, és csak akkor enged leszállni, ha megértél az elfogadásra. Vagy a látszólagos beletörődésbe, hiszen abba senki sem szólhat bele, hogy ott bent meddig ellenfél az idő, meddig tart a harc, aminek végkifejletét előre sejteti az élet. Önmagát hazudtolná meg, azt bizonygatva, hogy egyáltalán nem rossz most ott ülni, szemben a felismeréssel, hogy a pálya görbe tükröt mutat – mindketten emlékőrzők lettek csupán. Jó volna gyereket látni maga előtt, látni őt játszani és szurkolni, hogy tényleg adjon bele mindent! Aztán osztozni az örömben, amit a 90 perc fáradtsága, a játék maga adott, eredménytől függetlenül. Mert az ő korában azt értékeli az ember. Az alkalmat, a lehetőséget, ami fiatalon természetes, időskorban már adatik.

Egy erős sugár megvilágítja arcát, mire kalapját védőként a fejére emeli, de a napfény azt is beborítja, és érzi, ahogy átjárja a forróság. Pedig már késő ősz van. Szája apró mosolyra gördül, a kalap árnyékában lassan utat tör magának egy könnycsepp. 95 most, ki tudja, holnap is eljöhet-e De ma megtette, és megérte. Tudod, ő már másképp értékel.