Egyéb

Két hónap otthon

by Máté Emőke | 2020. 05. 21. | 0 | Egyéb,Slider

Biztos vagyok benne, hogy te is kívántad legalább egyszer az életed során azt, hogy bárcsak megállna az idő és otthon lehetnél egy darabig. Na de gondoltad volna az újév köszöntésekor, hogy ez idén meg is fog történni? Hát azt, hogy nemcsak néhány napról lesz szó, hanem összesen két hónapról? Igen! Két hónap! Megdöbbentő... Végig olyan érzés töltött el, mintha mindennap, minden percben lemaradtam volna valamiről, mígnem rájöttem, hogy valójában minden és mindenki leállt. Az emberek otthon ültek és ülnek, igyekeznek elfoglalni magukat valamivel, hogy ne kerítse hatalmába őket a tehetetlenség érzése.

Én abban a hitben jöttem el Kolozsvárról, hogy két hét elteltével talán már vissza is kell mennem. Nem bírtam felmérni a helyzet súlyosságát, olyannyira hirtelen ért a dolog. Ezt mi sem bizonyítja jobban annál, hogy télikabátban és bakancsban tértem haza, és minden őszi-tavaszi holmimat otthagytam, mert azt hittem, nemsokára folytatódik az oktatás. Ám ez nem így történt…

Az egész ország elment a „Hazai-szigetekre” kényszervakációra. Az első hetekben minden lelkiismeret-furdalás nélkül aludtam át egy fél napot, néztem az éjszakába nyúló sorozatokat, vagy olvastam, amíg feljött a nap. Aztán, ahogy „komolyodni” látszott a helyzet, rájöttem, hogy ez nem mehet így tovább, nem lehet masszív fetrengésben megélni ezt az időszakot, az akkor még előreláthatatlan ideig húzódó karantént. Kialakítottam egy napirendet, aminek hála maradt időm mind a sorozatokra, mind olvasásra. Ha meg időben leadtam a beadandókat, még egy-két „szabadnapot” is be tudtam iktatni. Kipróbáltam azokat a dolgokat is, amiket az internet is javasolt: kitakarítottam (jó néhányszor), jógáztam, átrendeztem a szekrényem (kétszer), és a testvéremmel minden társasjátékot végigjátszottunk, amit itthon találtunk.

Így teltek a napok, eltelt két teljes hónap. Ez idő alatt rájöttem, hogy az eddig túl soknak tűnő otthoni ruha igazából nem is olyan sok, illetve, ha egész nap otthon vagyok és időben le kívánok feküdni, akkor négy után már nem ihatok kávét. Arra is ráeszméltem, hogy az, ahogyan tetszünk magunknak, annyira változó, mint az áprilisi időjárás. Két hónap mindenféle smink nélkül azt eredményezte, hogy amikor egy hirtelen vezérelt ötlettől megrajzoltam a szemöldökömet, annyira idegennek tűnt, hogy nyomban le is töröltem. Ami ennél is érdekesebb tapasztalat volt: a felismerés, hogy olyan oldalai vannak a családtagjaimnak, amelyeket eddig nem ismertem.

A karantént illetően, általában szerencsésnek mondhatom a magam és a családom sorsát, mert mi egyetértésben és békességben éltük át ezt az időszakot (aminek még igazából nincs vége, na meg ki tudja, mit hoz a holnap). De hány és hány olyan család van ország- és világszerte, ahol a szülők elvesztették a megélhetésüket, ahol most tényleg nincs mit az asztalra tenni, ahol a frusztráció családon belüli erőszakba torkollik. Rengeteg gyermeket vesztett el a rendszer, mert családok ezrei élnek olyan mélyszegénységben, hogy semmiféle módjuk rá, hogy a gyermek online oktatásban részesüljön. Az egészben a legszomorúbb pedig az, hogy nem látjuk a jövőt, és talán a neheze még hátravan. De az is lehet, hogy a világjárvány leköszönése után felébred az emberiség, ráeszmél, hogy régen nem a jó utat járjuk és változtatni kell. Talán már vannak is ennek jelei: évek óta most a legtisztább a levegő.

Ha csak egy pillanatra is körülnézünk, azt látjuk, hogy igazából a legkevésbé sem tudjuk irányítani a dolgokat, csupán ennek a látszatát keltjük. Attól eltekintve, hogy sok mindenről le kellett mondanunk, én úgy érzem, hogy azért köszönhetek ezt-azt ennek a helyzetnek. És talán éppen ez lehet a megoldás arra, hogy átértékeljük magunkban az elmúlt hónapokat: te mit köszönhetsz a karanténnak?

Mit lehet tanulni a biológia karon?

by Campus | 2020. 05. 15. | 0 | Egyéb,Slider |

A tudományegyetemek biológia karán az élő szervezetekről és azok életfolyamatairól összegyűjtött és rendszerbe foglalt ismereteket tanítják és tanulják. Nincsen külön „élet”, csak élőlények vannak. Az élet mindig élő egyedhez kötött. Ezeknek pedig mérhetetlen a változatossága és sokasága. Az életfolyamatoknak pedig a kutató, tanulmányozó által megfigyelhető és mérhető szintjei rendkívül széles határok között léteznek: a szabad szemmel való észlelhetéstől a legkorszerűbb műszeres mérésekig. Igazi, megbízható tudományos ismeretek pedig csak azok, amelyeknek alapját pontos fizikai és kémiai mérések képezik. A két fogalomkör összevetéséből következik, hogy a biológia (az élőlények tudománya, hibásan: élettudomány) megismerése végett több tantárgyat (diszciplínát) kell a tudományegyetemeken elsajátítani, megtanulni. A kötelező tantárgyakat a biológia alaptudományai és azok megértéséhez feltétlenül szükséges ún. segédtudományok képezik. Ezek szoros kapcsolata miatt a biológiai tudományok a természettudományi kar keretébe tartoztak és tartoznak még jelenleg is több egyetemen, így a kolozs­várin is. Az élőlényeket tárgyaló alaptudományok elsősorban leíró jellegűek. Ilyen az alaktan (külső és belső, növényi és állati) és az ezt szükségszerűen követő rendszertanok, valamint a bonctan, a szövettan és az embriológia. Az életfolyamatokat (táplálkozás, áthasonítás, légzés, anyagcsere, növekedés, fejlődés, szaporodás, ingerlékenység, mozgás, változékonyság és átörökítő képesség, alkalmazkodás) a növény- és állatélettan, a sejttan, az örökléstan, a biokémia és a biofizika keretében tanítják. A kötelező alaptárgyakat a legtöbb egyetemen a szándék szerint látogatott (fakultatív) tantárgyak sora egészíti ki. Ezek sokszor vonzóbbak a kötelező tárgyaknál. Megalakulásakor, 1946-ban a Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Természetrajzi Karán a következő tantárgyak voltak kiírva: I. évfolyam: általános állattan (heti 3 óra előadás, 6 óra gyakorlat), növényanatómia és -fiziológia (3 + 9), általános és szervetlen kémia (3 + 4), kísérleti fizika (5); II. évfolyam: állatrendszertan és állatföldrajz (5 + 3), növényanatómia és fiziológia (3 + 9), szerves kémia (4 + 4), ásvány- és kőzettan (5 + 4); III. évfolyam: állatrendszertan és állatföldrajz (5 + 3), állatélettan (2 + 4), általános biológia (2), növényrendszertan és növényföldrajz (5 + 4) geológia (4 + 4); IV. évfolyam: állattan (2 + 4), általános biológia (2), növényrendszertan és növényföldrajz (5 + 4), geológia (4 + 4). Nem közhely, bár sokszor hangoztatják, hogy századunkban a biológia óriási lépésekkel haladt előre, ami éppen az interdiszciplináris vizsgálatoknak, elsősorban a fizikai és kémiai módszerek meghonosításának köszönhető. Nyilvánvaló, hogy e haladásnak megfelelően (bár sokszor lemaradva) a biológia karok tantárgyszervezése is változott. Igen sok új tárgy került a jelenlegi tantervekbe, mint pl. a sejttan (némelykor külön növény- és állatsejttan), biokémia, biofizika, ökológia, növénykórtan, mikrobiológia, hidrobiológia, matematika, biotechnológia. És persze változott az egyes előadásokra szánt órák száma is. A biológiának talán a legalapvetőbb ága, a sejttan fejlődött, bővült sokat. A membránszerkezetek megismerése új megvilágításba helyezte az élettanok tárgyalását is. A biológiával való életre szóló elkötelezettség nemcsak szakma, hanem örök szépség és életkedv forrása is. A természet örök és mégis mindig más, és mi, emberek részei vagyunk. Művészek, tudósok mindig felüdülést, alkotóerőt találtak a természetben, mert még ha nem is voltak tudói, megérezték benne a környező világ örök törvényeit: a ritmust, a szimmetriát és a harmóniát.

 

Campus, 1991. május 31.

Megbokszol a három dimenzió

by Dénes Petra | | 0 | Egyéb,Slider |

Szalvétákat gyűröget, nemrég sajátította el a legorrfacsaróbb tányérok mosogatásának csínját, amely tevékenységet a bín kategóriába lehet sorolni. Kérésemre felveszi a legdíszesebb, csillagos mackónadrágját, hiszen illik kiöltözni hasonló lakásszemlékre.

Leülünk a karácsonyfakóró tövébe, merthogy annyi hónap után nem igazán maradt levele szegénynek. Még valamilyen szaloncukor-maradványokat is őriz a padló, de hát kit érdekelnek, ha ilyen ínséges járványidőket élünk. A kanapéra nem ülhetünk, mert újabban szárítóvá avanzsált, ezért mindenhol paplanhuzatok, kisebb-nagyobb ruhadarabok terülnek el. Marad a fa szétfoszló árnyéka. Ő velem szemben. Összességében mindketten pizsamában toljuk. Röhögőlativusokban beszél a karanténról. Szellemkontúrként megjelenő alteregóm így nyilatkozik: „A karantén jó is lehetne, ha nem kellene a kötelező államvizsgához hasonló szuperhősökkel foglalkozni. Persze ebben az időszakban minden átértékelődik: már az is óriási önmegvalósítás, ha fel tudsz kelni az ágyból, az meg aztán külön művészet, ha meg tudod mosni a fogad napi egyszer.” A kutyák számára is kapóra jönnek most, bár idáig is kedvenc barátai voltak, nem sétáltatta őket mindennap, hiszen nonstop az udvaron vannak. Annyira összenőttek, hogy több napon keresztül a kutyafésűvel bogozta ki már-már rasztás, zsírleszívásra alkalmas hajkoronáját. Jaj, káromkodni nem szabad, ezért az utolsó főnév helyett képzeljetek oda valamilyen más szót. Próbálom konstatálni a depresszió fokozatait rajta, de ha őszinte vagyok, nem tudom megállapítani, ezért rákérdezek. Bolondulós karanténlakónak tartja magát, aki hamarabb kap patakokban folyó sírógörcsöt nevetéstől, mint megringató szomorú érzelmektől. Sokszor énekel jó öreg nótákat, és ha keresztanyja Köszy Szabi köszy videópartit indít a Facebookon, nem restell beszállni és két percig bőgni a hangszórókkal. Pedzegetem az online koncerteket és színházi előadásokat, de egy pillanatra elnézést kér, kifut a fürdőbe, majd visszasprintel. Mint mutatja, az online szó hallatán elfogja a hányinger, ne haragudjak ezért. Biztosan hosszú digitális detoxra megy, ha ennek vége, de azért olykor bekapcsolódik színházi vetítésekbe, karantén után is kultúrásnak kell lenni.

Ahogy szóba jönnek a kilók, delikvensünk mosolya enyhén sápadtságba torkollik. Petra2 számára is a nap fénypontja az ebéd, olyanokat esznek, mintha hatszoros karácsonyi időszakot ülnének. Néha rubintrékázik, de az eszközök hiánya elkeseríti: matrac helyett a pufiszőrű szőnyegen végzi a gyakorlatokat, a sztepplépcsőt pedig rendesen összeeszkabált lépcsőfokkal kompenzálja. A legfőbb erénye persze az, hogy otthon marad. Felhívja a mamáit, sorozatokat ajánl nekik, mosogatómester, egyben az év kutyagazdája is.

Így jártam a biológiával és a sárga esernyővel

by Campus | | 0 | Egyéb

Gyerekek, mesélek nektek egy hihetetlen történetet. És nem, nem azt, hogyan jártam anyátokkal, hanem az egyetemi éveim történetét. Nem, nem vagytok megbüntetve és igen, ez eltarthat egy darabig.

Az egész három évvel ezelőtt kezdődött, egy sárga e­sernyővel. Vagyis nem is az e­sernyővel, hanem azzal az őrült emberrel, aki ilyen gyönyörű napsütéses reggelen esőernyővel jár. Te jó ég, hova kerültem! – motyogtam magamban. A büszkeségem viszont nem engedte, hogy visszaforduljak, úgyhogy lihegve megmásztam a BBTE Biológia és Geológia karának épülete felé vezető hegyet. Emlékszem, az első hetem kész pokol volt. Szinte mindenhonnan elkéstem, ráadásul még a termeket sem találtam és nemegyszer nyitottam be (térképpel a kezemben) idegen tanárok irodájába. Pedig én voltam a kolozsvári, a legtöbben tőlem várták volna el, hogy útba igazítsam őket.

Az áttörést a késő estéig húzódó gerinctelen állattan laborok jelentették. Szünetekben az első emeleti teraszon ácsorogtunk és addig beszélgettünk, amíg a tanár az erkély ajtaján kopogtatva vissza nem hívott órára. Olykor más diákok is csatlakoztak hozzánk és gólyatáborig már az egyetem diákjainak jó részével köszönőviszonyban voltam. (Azért ne gondoljátok, hogy ez olyan nagy kar, mint mondjuk a közgáz.)

Az idő telt. Már fel sem tűnt a csigalépcső nyekergése, és a hegy közepénél sem álltunk meg minden reggel felszusszanni. Az először olyan érdekes mikroszkópok és zsilettpengék most már a laborok közönséges kellékei lettek, a táska mélyére gyömöszölt laborköpeny pedig egyre gyűröttebb. A füzeteinkben ritkábban éktelenkedett befejezetlen gondolat, és a jegyzetelés sem tűnt már annyira idegennek.

A sárga esernyős ember viszont újra eszembe jutott. A gólyabál után a bulira indultunk a központba, amikor valami megijesztette a varjakat. Eszeveszetten futottunk lefelé a dombon és már a domb aljában voltunk, amikor valakit nyakon talált… egy kis meglepetés. Annyira nevettünk, hogy valaki nekiment egy oszlopnak (mai napig tagadja). Ekkor értettem meg, hogy a sárga e­sernyő nem az őrültség jele volt. Vagy ha igen, akkor mind őrültek vagyunk. Talán ekkor éreztem először, úgy igazán, hogy ide tartozom.

Ez az érzés azóta sem változott, hiszen szinte mindennap tanultam valami újat. (És ki ne szeretné olyan érdekességekkel bombázni a nem biológus ismerőseit, mint a csikóhalak párzási szokásai?) Majd jött az első terepünk a Duna-deltában és akkor rájöttem, hogy terepbiológus szeretnék lenni. Lassan két év telt el azóta, de megingathatatlan vagyok. Gőtéket és gyíkokat keresek, madarászok, és amikor csak tudok, terepre járok.

És végre, három év után csak mosolygok azokra, akik azt mondják, hogy „Ó, biológiára jársz? Biztosan tanár akarsz lenni!”, mert tudom, hogy a biológia messze nemcsak ebből áll. Napjainkban egyre nagyobb hangsúlyban részesül az élet védelme, és az emberek kezdik kapisgálni, hogy nem véletlenül kezdődik minden katasztrófafilm egy figyelmen kívül hagyott tudóssal. És amikor a világ majd észhez tér, nagyon is szükség lesz az orvosi biológusokra, a mikrobiológusokra, a terepökológusokra (és -biológusokra), a természetvédőkre és sok más képzett szakemberre, akik most még az egyetem padjait koptatják.

5 vállalkozói ötlet, minimális tőkeigénnyel

by Muszka Előd | 2020. 05. 14. | 0 | Egyéb |

Bizonyára ti is elgondolkoztatok már azon, hogy jó lenne valahonnan egy kis plusz jövedelemre szert tenni, amivel finanszírozható például a hobbitok, egy jó kis buli, vagy épp a megélhetés a kincses városban. Az következőkben felsorolok nektek öt olyan lehetőséget, amelyeket minimális befektetéssel kihasználhattok, hogy pénzhez jussatok. A legjobb bennük az, hogy bármiféle releváns munkatapasztalat nélkül is végezhetők.

  • Drónnal készített videófelvételek

Ez a szakma igencsak fellendülőben van, hiszen a fogyasztói társadalmunk nagy igényt tart rá. Ha van egy kis érzéked a videóvágáshoz és -készítéshez, máris nyert ügyed van. Egészen egyszerűen bérelhető manapság már drón, amivel esküvői felvételeket produkálhatsz párok számára, de akár ingatlanok, telkek bemutatóvideóját is elkészítheted a megrendelőidnek. Akikre már csak rá kell bukkanni…

  • Babafotózás

Az egyik legegyszerűbb vállalkozási forma. Ha egy nem épp őskori fényképezőgép boldog tulajdonosa vagy, már félúton jársz. Ám akkor se csüggedj el, ha még nincs semmiféle kütyüd, hiszen manapság minden is kölcsönözhető. A dolgod csak annyi, hogy nézz utána, honnan tudnál kamerát bérelni. Ha sikerült, kreálhatsz egy Facebook oldalt is, kimondottan arra a célra, hogy legyen hova feltöltened referenciaként az alkotásaidat, valamint az árlistád.

  • Stílustanácsadó

 Ha szeretsz öltözködni és van szép-, illetve stílusérzéked, akkor használd fel ezeket arra, hogy létrehozz magadnak egy jövedelmező vállalkozást. Stílustanácsadóként segíthetsz az embereken, hogy megtalálják a számukra megfelelő színkombinációkat, a hozzájuk passzoló stílust, vagy akár épp az önbizalmukat.

  • Szabadtéri fitneszedző

Ha jártas vagy a testépítésben és van elegendő türelmed, akkor ez a te tered. Nincs szükség edzőtermi bérletre, sőt edzőteremre sem. A városban számos fitneszpark van, ahol ingyen oktathatod és edzheted a tanítványaidat. Az interneten pedig megannyi edzéstervet találsz, amelyek segítségével el is kezdheted a tanítást.

  • Felfújható játszóházak bérbeadása

Utolsóként az egyik legkönnyebben megvalósítható ötletet osztom meg veletek. Igazából csak annyit kell tenned, hogy kölcsönözz egy felfújható játszóházat, majd szállítsd ki azt olyan eseményekre, ahol sok a gyerek és igény lehet rá. Aztán csak kasszírozd a pénzt és légy büszke magadra!

HAJRÁ!