Írósarok

Fórika Dóra – Utolsó

by Fórika Dóra | 2021. 04. 16. | Fórika Dóra – Utolsó bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Írósarok,Slider

A magyar költészet napja (április 11.) alkalmából úgy gondoltuk, ideje hangot adnunk a költőinknek is. Bármennyire csodás vagy sokatmondó egy-egy alkotás, a verselők egy része, különösen a fiatalok nem merik felvállalni a rímekbe sűrített érzéseiket, holott a lírikus alkotásokban lehet a leginkább kiteljesedni ilyen téren. A vers gondolati szabadságot ad, nemcsak azért, mert az egymás mellé felsorakoztatott szavakkal az egész világunkat, a lelkünket is körül tudjuk írni, hanem mert a többletjelentéssel bíró motívumok azt is kifejezik, amit nem akartunk vagy nem mertünk szavakba önteni. Jelentése van a kis- és nagybetűnek, a sorok hosszának, a szakaszok, sorok számának, a metaforáknak, az idézőjelbe tett szavaknak, a gondolatjelnek – egyszóval mindennek. Sokszor teljesen más értelmet nyer egy alkotás, ha rájövünk a háttértartalom jelentésére. E jeles nap alkalmából szeretnénk most átadni mindazt, ami szívünket nyomta, ami a rímeink által megelevenedett a papíron.

Fórika Dóra: Utolsó

Kiírtam már magamból mindent,

a könnyeim sem folynak már

száraz zokogásban fekszem s kelek,

minden áldott éjszakán átforgolódom a rég lejárt telet,

s visszateszem a hűtőbe a lejárt tejet.

Kiírtam már magamból mindent, 

mióta nem láttalak, a rímek sem találkoznak rendesen a verseimben,

sőt lassan a verseim sem találkoznak velem, 

mert nincsenek.

Nem találom a szavakat, sem helyemet, sem magamat. 

Pedig jól tudom, hogy nem tőled kellene függenem 

– mégis te vagy még 4 év után is a függőségem.

Ha ki is írok magamból mindent, 

egy utolsó verset mégis kinyöszörgök, 

helyet mindig csinálok neked, 

mert rólad szól minden – ezt te is tudtad jól. 

Tudom én is, az egész életem körülötted forgott,

s nem is vetted észre. 

Talán tényleg ez lesz az utolsó versem

s elfelejtlek végre. 

Vagy mégse?

Varga-Göcz Nikolett:  Kalandor a tavaszjárta domboldalon

by Varga-Göcz Nikolett | | Varga-Göcz Nikolett:  Kalandor a tavaszjárta domboldalon bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Írósarok,Slider

■ A magyar költészet napja (április 11.) alkalmából úgy gondoltuk, ideje hangot adnunk a költőinknek is. Bármennyire csodás vagy sokatmondó egy-egy alkotás, a verselők egy része, különösen a fiatalok nem merik felvállalni a rímekbe sűrített érzéseiket, holott a lírikus alkotásokban lehet a leginkább kiteljesedni ilyen téren. A vers gondolati szabadságot ad, nemcsak azért, mert az egymás mellé felsorakoztatott szavakkal az egész világunkat, a lelkünket is körül tudjuk írni, hanem mert a többletjelentéssel bíró motívumok azt is kifejezik, amit nem akartunk vagy nem mertünk szavakba önteni. Jelentése van a kis- és nagybetűnek, a sorok hosszának, a szakaszok, sorok számának, a metaforáknak, az idézőjelbe tett szavaknak, a gondolatjelnek – egyszóval mindennek. Sokszor teljesen más értelmet nyer egy alkotás, ha rájövünk a háttértartalom jelentésére. E jeles nap alkalmából szeretnénk most átadni mindazt, ami szívünket nyomta, ami a rímeink által megelevenedett a papíron.

 

Varga-Göcz Nikolett:  Kalandor a tavaszjárta domboldalon

Bejártam a domboldalt, kerestem az álmaimat,

Rá akartam lelni igazi önmagamra,

Mint kincskereső aranyára a reménység óceánjában.

Menekültem kifele a természet ringató keblére,

Hol zúgó viadalaim lecsitulnak,

Zakatoló véres szívem elszakad az üldöző valóságtól.

Dongó méhek látványa megerősít harcomban,

A nap langy tüze melengeti remegő csodálatomat.

Oly jó most élni, csak menni a célig át tüskés virágvölgyeken.

Nem aggódni, mi vár rám a holnap kavargásában,

Törekedni minden Mostnak teljes megragadására.

Megkeresni örök idők szépségét, ami belőlem hibáimmal kiveszett.

Utam sosem egyedül járom, törhet rám rémálom,

Én hiszek a sokszori megújhodásban,

Mert Tavasz szalad előttem, ibolyákat hint tövises életemre.

Megtanulok megállni megélni megélhetetlent is,

Megtapasztalni mélységeimet magas domboldalokon.

Felettem fehér felhők sodorják sorsom, de beleszól mindenkor a Tökéletesség

LnK: Öntudat

by Lukács Krisztina | | LnK: Öntudat bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Írósarok,Slider

A magyar költészet napja (április 11.) alkalmából úgy gondoltuk, ideje hangot adnunk a költőinknek is. Bármennyire csodás vagy sokatmondó egy-egy alkotás, a verselők egy része, különösen a fiatalok nem merik felvállalni a rímekbe sűrített érzéseiket, holott a lírikus alkotásokban lehet a leginkább kiteljesedni ilyen téren. A vers gondolati szabadságot ad, nemcsak azért, mert az egymás mellé felsorakoztatott szavakkal az egész világunkat, a lelkünket is körül tudjuk írni, hanem mert a többletjelentéssel bíró motívumok azt is kifejezik, amit nem akartunk vagy nem mertünk szavakba önteni. Jelentése van a kis- és nagybetűnek, a sorok hosszának, a szakaszok, sorok számának, a metaforáknak, az idézőjelbe tett szavaknak, a gondolatjelnek – egyszóval mindennek. Sokszor teljesen más értelmet nyer egy alkotás, ha rájövünk a háttértartalom jelentésére. E jeles nap alkalmából szeretnénk most átadni mindazt, ami szívünket nyomta, ami a rímeink által megelevenedett a papíron.

 

LnK: Öntudat

Tudom, hogy senki vagyok.

Tudom, hogy utálom magam.

Tudom, hogy egyedül vagyok.

Tudom, hogy ronda vagyok.

Tudom, hogy gyáva vagyok.

Tudom, hogy önző vagyok.

Tudom, hogy kétszínű, sőt gonosz.

Tudom, hogy ez a tudás percenként változik

ezek teljes ellentétére.

Egy igazi ribanc ez a hangulatingadozás,

egyszer még nagy kárt tesz,

menthetetlen vagyok tőle.

De ma, most, egyszerűen Vagyok,

mint levendula a cipőtengerben.

Péter Csongor:  A boldogsághoz

by Péter Csongor | | Péter Csongor:  A boldogsághoz bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Írósarok,Slider

A magyar költészet napja (április 11.) alkalmából úgy gondoltuk, ideje hangot adnunk a költőinknek is. Bármennyire csodás vagy sokatmondó egy-egy alkotás, a verselők egy része, különösen a fiatalok nem merik felvállalni a rímekbe sűrített érzéseiket, holott a lírikus alkotásokban lehet a leginkább kiteljesedni ilyen téren. A vers gondolati szabadságot ad, nemcsak azért, mert az egymás mellé felsorakoztatott szavakkal az egész világunkat, a lelkünket is körül tudjuk írni, hanem mert a többletjelentéssel bíró motívumok azt is kifejezik, amit nem akartunk vagy nem mertünk szavakba önteni. Jelentése van a kis- és nagybetűnek, a sorok hosszának, a szakaszok, sorok számának, a metaforáknak, az idézőjelbe tett szavaknak, a gondolatjelnek – egyszóval mindennek. Sokszor teljesen más értelmet nyer egy alkotás, ha rájövünk a háttértartalom jelentésére. E jeles nap alkalmából szeretnénk most átadni mindazt, ami szívünket nyomta, ami a rímeink által megelevenedett a papíron.

 

Péter Csongor:  A boldogsághoz

Átkozott e szó, „Boldogság”

Nem talál rá minden emberre,

Reménytelen álmában a vidámság,

Virradatra, mint a madár elszelel.

Megvontad tőlem Magad,

Nem szüretelek nagy lugasodból!

S amíg más a bőségtől dagad,

Engem megejt lassan az éhhalál.

Adtál egykor esélyt, megszagoltalak, 

Bódító voltál, s nekem a világ kellett,

Az Angyal elszálltával megtagadtalak,

S elrejted Magadat azóta előlem.

Keserű a sors, oly nehéz a bánat,

A Fonál mindig szétmállik kezemben

Talán a labirintus végén valaki várhat, 

Ha az úton nem lelem meg vesztemet…

LnK – Ég veled

by Lukács Krisztina | | LnK – Ég veled bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Írósarok,Slider

A magyar költészet napja (április 11.) alkalmából úgy gondoltuk, ideje hangot adnunk a költőinknek is. Bármennyire csodás vagy sokatmondó egy-egy alkotás, a verselők egy része, különösen a fiatalok nem merik felvállalni a rímekbe sűrített érzéseiket, holott a lírikus alkotásokban lehet a leginkább kiteljesedni ilyen téren. A vers gondolati szabadságot ad, nemcsak azért, mert az egymás mellé felsorakoztatott szavakkal az egész világunkat, a lelkünket is körül tudjuk írni, hanem mert a többletjelentéssel bíró motívumok azt is kifejezik, amit nem akartunk vagy nem mertünk szavakba önteni. Jelentése van a kis- és nagybetűnek, a sorok hosszának, a szakaszok, sorok számának, a metaforáknak, az idézőjelbe tett szavaknak, a gondolatjelnek – egyszóval mindennek. Sokszor teljesen más értelmet nyer egy alkotás, ha rájövünk a háttértartalom jelentésére. E jeles nap alkalmából szeretnénk most átadni mindazt, ami szívünket nyomta, ami a rímeink által megelevenedett a papíron.

LnK:  Ég veled

Sok év múlva, azon a helyen,

ahol minden kezdődött

egy pokrócon felhőt nézve

szeretném azt álmodni rólad,

hogy boldog vagy.