Újabb kétharmad, újabb négy év Fidesz-kormány. Sokan reménykedtek, hogy végre eltűnnek a közéleti és vezetői tisztségekből az olyan alakok, mint az ereszen menekülő Szájer József, a szexbotrányba keveredett Borkai, Szeged expolgármestere vagy a minősíthetetlen Kaleta Gábor, a 19 ezernél több gyermekpornográf tartalommal lebukott nagykövet. De nem, úgy néz ki, a választópolgároknak ezek nem elég felkavarók, hasonló arcokra bízzák az ország vezetését. Nem értem, hogy lehet ennyi mindenre azt mondani, hogy na jó, ez még belefér. Így, hogy a választások eredményei megszülettek, tisztán látszik, hogy mit akar a nép. Ebből a négy kétharmadból sok minden látszik, sok következtetés levonható. Tegyük félre azt, hogy nincs médiapluralizmus, tegyük félre a sok propagandát meg az összevissza beszélést, amit az emberek torkán lenyomtak az utóbbi jó néhány hónapban, és vegyük azt, hogy ez a 21. század, amely számtalan informálódási lehetőséget kínál. Úgy gondolom, mindenkinek megvan a lehetősége arra, hogy több forrásból, több oldalról, több szemszögből tájékozódjon, és az internetet használva néhány kattintással bármit leellenőrizzen. A kérdés az, hogy vajon a képességek is adottak-e hozzá. A Fidesz hatalmas ellentéteket generált politikai téren. Ezek az ellentétek mára akkora méreteket öltöttek, hogy a politikusok és a magyar társadalom már nem képes elfogadni, hogy létezhetnek olyan állampolgárok, akik függetlenek, pártatlanok.

Az évek során az embereket annyira egymásnak ugrasztották, hogy bizonyos csoportok a józan eszüket és a tájékozottsághoz való jogukat félretéve inkább növelik ezt a feszültséget. Mindettől függetlenül szomorú és sajnálatos, hogy elvileg demokratikus országban a választást az egyenlőtlenség, a hazudozás, a propaganda és egymás lejáratása jellemezte. Úgy néz ki, én voltam a naiv, mert azt hittem, az emberek tényleg akarnak változtatni. De legitim most már a döntés, ez a nép akarata, ha tetszik, ha nem(váltó).