Zsigmond Andi után szabadon.

15 mondatot sikkasztottunk (és ragadtunk ki orvul a kontextusából) a Svájcban élő, németül író, de szlovén-magyar származású író dramolettestjéről a Kolozsvári Magyar Színházban.

Dosztojevszkijt tíz éves koromban olvastam.

Hallottam a hangokat – nálam minden a füllel kezdődik.

Én nagyon dolgozom a szövegeken.

Te látszólag egy nagyon szelíd és finom ember vagy.

(A nőirodalomról:) A nők több vesszőt használnak. Vagy kevesebbet.

Mesélted, hogy Handke egyszer meg akart verni.

Most figyelj ide, hogy mit ír! (szerk. Mármint a Rengeteg tenger című kötetének fordítója)

Hogy érzed, az irodalom megy-e valamerre?

Ezek az írók experimentálnak a nyelvvel.

A te magyarod nem egy fáradt magyar.

Aki saját telefonja mögé bújik, az szelfizik.

Nagyon hamar kifutott a szádon Dosztojevszkij.

Amikor rátértünk, az E60-at EGO-nak olvastam. 

Nádasnál nem lehet több vesszőt használni.

Amikor először elolvastam a szöveget, aszittem, én vagyok a legbutább ember a világon.