Megragadhatóságában érezzük igazán megragadhatatlanságát. Számos kérdés megfogalmazódhat bennünk, mégis a legegyszerűbb talán a legsúlyosabb is egyben: mi is az a valami, amit testnek nevezünk? Nyolc találkozóból álló beszélgetéssorozatot kezdeményezett Dávid István református egyetemi lelkész és Vitus-Bulbuk István református lelkész. A találkozókon más-más szakterületek képviselői beszélgetnek különböző témákról (pl. betegség, szenvedés, lélek). A sorozat első találkozója, A testről címmel teológiai és filozofikus elmélkedésre kínált lehetőséget. Dávid István és Vitus-Bulbuk István Szigeti Attila filozófussal beszélgetett, ugyanakkor Adorjáni László karikatúrái és Demény Péter versei is fontos részeit képezték a test-témájú estnek.

Vitus-Bulbuk István felvezetőjében emlékeztetett egy 2015-ben indult kísérleti tevékenységre, amelynek célja volt összefonni a tudományt és a teológiát, ezáltal különböző aspektusokból megközelíteni a tízparancsolatot. Az akkori kezdeményezésből könyv is született Tízparancsolat? címmel. Részben ez a tízparancsolatos közös utazás adta az újonnan induló sorozatnak az alapját. Vitus-Bulbuk István azt is említette, nehezen „találtak fogást” ezen a testproblémán, mégis szükségesnek érzik egy elfelejtett társadalmi gyakorlat, a párbeszéd éltetését.

Dávid István a test teológiai megnyilvánulásáról beszélt, s felvetette a gondolatot: már a teremtéstörténetből látszik, kell egy másik ember/test ahhoz, hogy az ember ember legyen. Később ez a gondolat nőtte tovább magát Szigeti Attila fejtegetéseiben is, és ilyen kérdések merültek fel: az ember viszonylény-e, azaz a személyköziség ad-e lehetőséget arra, hogy megteremtődjön az egyszeri test, a személyiség? Dávid István továbbá fontosnak tartotta és tartja felszabadítani a testet a bűn fogalma alól, ezek ugyanis, a teológiai megközelítésekben és a köznapi emberek fejében is, úgy tűnik, valamiért összefüggnek. A test mint bűnforrás elképzelés azért is különös, mert összeegyeztethetetlen az inkarnációval, a krisztusi megtestesüléssel, ami a keresztyén gondolkodás egyik alapköve.

Szigeti Attila számos nagyhatású filozófus nevét és testfelfogását vázolta. Descartes dualista emberképét (gondolkodó elme vs. test mint mechanikus szerkezet), a fenomenológiai irányzat eleven testfelfogását (test mint a gondolkodás megtestesülése), ugyanakkor elhangzott Freud (a test mint a tudattalan ösztönök megnyilvánulási helye), Michel Henry és Michel Foucault (pl. engedelmes test, amely megtanul viselkedni) neve is.

Az est végére a beszélgetés mindhárom résztvevője (s talán mindannyian a hallgatóság köréből is) egyetértett abban, hogy pontok és összegzések helyett sok-sok kérdőjel és artikulálatlan kérdés maradt. Ahogy ez jellemző a minket érintő aktuális kérdésfelvetések esetében is, így például mihez kezdünk mindazzal, ami a testen belül van, hová tegyük és hogyan a lélekkérdéseket, ugyanakkor mihez kezdünk a testen kívüli valósággal, önmagunk térbeli el- és behelyez(ked)ésével, az egymáshoz való kapcsolódás lehetőségeivel és lehetetlenségeivel, csakhogy egy párat említsek. Úgy érzem, fontos teret engednünk a kérdőjeleknek, amelyek bennünk születnek egy-egy ilyen alkalommal, mert talán a cél nem is abszolút igazságok kijelentése, hanem különböző gondolatmagok elhintése s a továbbgondolás lehetőségének megteremtése.

Tankó Andrea

Képek: Kiss Gábor