A hippik szubkultúrájának alapjai

A II. világháború utáni időszak erősen konzervatív, jobboldali világképet erőltetett az emberekre a világ minden tájékán. Ebből ki-ki a maga módján próbált kitörni, akár rendszerkritikus megnyilvánulással, de teljesen új ideológián, alapelveken működő stílus és kultúra kialakításával. Ez az Amerikai Egyesült Államokban éleződött ki leginkább, ott kaphatott könnyebben lehetőséget az újfajta életstílus és közösség kibontakozása. Az alapok az antikommunizmus, mccarthyzmus és a hidegháború hatásából kialakult politikai erőfitogtatás hatásai végett fogalmazódtak meg a társadalom különböző rétegeiben, és szépen lassan elkezdtek felszínre szivárogni, kezdetét vette a hippimozgalom. 

1964-ben az amerikai televízióban hangzott el először a hippi kifejezés, amikor a New York-i Világkiállítás megnyitásán egy csoport fiatal ülősztrájkot tartott, tiltakozva ezzel a vietnámi háború ellen, de jóval korábbra visszanyúlik a szubkultúra értékrendje és az alapján a közösségbe rendeződés. Egyes vélemények szerint a hippimozgalom gyökerei egészen az ókori görög filozófusokig, Szinópéi Diogenészig és a cinikusokig vezethetők vissza. A Time egyik cikke szerint legalábbis ők voltak a történelem első, korai hippijei. Bár a fogalom pontos eredete vita tárgyát képezi, egyesek szerint a hop szóból alakult, ami az ópium szlengesített elnevezése, mások szerint a Nyugat-Afrikából eredő hipi szóból, ami azt jelenti, felnyitni valakinek a szemét. Kiindulópontként, mintegy elődként létezett a beatnemzedék nevű ellenkultúra, amelynek az értékeit örökölték a mai hippi szubkultúrába tartozók, vagyis azon nonkonformista fiatalok csoportjai, akik a fogyasztói társadalmat illetve a háborúkat tagadták, vagy csak nem értettek egyet a rendszerrel és ennek hangot adtak közösségi szinten. Ez a hangadás olykor olyan formában történt, ami nem volt feltétlenül korlátozva minden esetben törvényileg, csak társadalmi vélemény szintjén, mint például a ruházat, a viselkedésmód, de a társadalomban elfoglalt szerep is. Erős összeköttetés, meghatározó jellemvonás volt a közös zenei műfaj iránti érdeklődés is, a szexuális forradalom követőivé válás, de a drogfogyasztás is. Az utóbbi főleg azért volt lényeges, hogy felfedezzék a tudat alternatív oldalát és ezt hasznosítsák a saját rendszerük fejlesztésében, mert alapvetően elsődleges célja a hippimozgalomnak a társadalomból való kivonulás, a korábbi kötöttségek alól felszabadított életmód kialakítása volt. 

A mozgalom John Fitzgerald Kennedy meggyilkolása után teljesedett ki igazán és akkorára nőtte ki magát, hogy néhány év alatt több millió tagú közösségek alakultak ki. Meghatározó tényezője volt a mozgalomnak a Beatles és John Lennon, de a Woodstock Music and Art Festival létezése is, ami teret kínált a kibontakozására. A 60-as évekre ilyen szinten hatalmas hatással volt a hippikultúra, főként politikai viszonylatban, de az élet minden aspektusát tekintve egyaránt. Ami kezdetekben a béke jelképe volt, az hamar elfajulni látszott, és ami ma a színes, bohókás, olykor legfeljebb renitens trapézfarmeres közösséget jelenti nekünk, az valójában a 70-es évek elején Amerikában a katasztrófába torkolló szubkultúrát takarja, ami több emberéletet is megkövetelt.