Az új teknőcökből 10 perc is elég lett volna

Tényleg megpróbáltam előítélet nélkül nekilátni Jonathan Liebesman (A titánok haragja, Texasi láncfűrészes mészárlás) legújabb művének, ha lehet erős túlzással így nevezni, de teljesen felesleges volt. Az első tíz perc után a hajamba kapaszkodva csak arra tudtam gondolni, hogy még meddig képesek fokozni ezt a nevetségesen fájdalmas közhely halmazt.

Szögezzük le az elején: az enyhén fogalmazva semmi újat nem mondó történetre azért nem lehet haragudni, mert ez egy klasszikus képregényhősös, kalandos, ugrálós sztori. Lenyeljük.

A legjobb jelző az egész 101 perces gyönyörűségre: tipikus. De annyira, hogy hetvenes aluli IQ szint alatt is kitalálja az ember, hogy mi fog történni szinte végig a film alatt, ki a gonosz jobbkeze, miért gonosz a gonosz. A szöveget úgy fújja a néző a szereplőkkel egy időben, mintha előre bemagolta volna. Nyálas gyerekfilm és mutáns. No nem a szuperhős teknőcök miatt, annál inkább a jó ízlés határától világűrnyi távolságra elrugaszkodott csöpögős, fejfájdító vicc valami mutált formája.

A teknőcök máskülönben egész jópofára sikerültek, barátságos, bátor tekintettel, aprólékos kidolgozással – hogy valami jót is mondjak.

A vágás, a kameraállás semmivel sem különbözik a megszokott hollywoodi akció-, illetve kalandfilmek „lassítok, a kemény pofonoknál – távolítok, mikor a vagány karakterek egymás mellett állnak” hagyománytól.

25_172215_708800_a6d3ba965caae44a385b0f24757cd35f_d8a17d_301

Zúzó mester transzformálódott páncélja

A robot-szamuráj Zúzó mester külalakja, mozgásformája, felépítése és sok apró, gyakran felhangzó robotikus hangeffekt a néző képébe ordítja, hogy itt az egyik producer Michael Bay (Transformers)! Ezzel talán nem is lenne akkora gond, ha nem lenne minden olyan egyforma, csattogós-rittyegős, amibe Bay belefog. A filmzene viszont enyhén szólva is fájdalmas Transformers-utánzat.

Ugyanakkor nagyon kíváncsi lennék: honnan tellett egy csatornapatkány külvilágtól elzárt mostoháinak olyan szuper performens számítógépes berendezésre?

Alakításnak is csak William Fichtner (Eric Sacks) játékát nevezném, bár a tehetségéhez képest ő is alulteljesít – viszont nem is engedtek számára teret a kibontakozásra.  Végtére is megnéztem, de ennyi elég volt belőle, köszönjük. És bármennyire is érezhetőek utalások, Isten ne adja, hogy legyen folytatás!

 

 

Hozzászólások