Megvan az az érzés, ugye, amikor érettségi előtti nyáron ülsz, s azon gondolkodsz, hogy vajon mi leszel, ha nagy leszel? Elkezdődik a tanítás, utolsó tanév, mindenki tele van tervekkel, a padtársad, de még az előtted ülő is arról áradozik, hogy milyen jó dolga lesz egy év múlva, amikor ezen és ezen az egyetemen lesz, neked viszont még ötleted sincs az egészhez. Domokos András is így volt ezzel, majd egy véletlen beszélgetés ébresztette rá arra, hogy érettségi után erdészmérnök szakra szeretne jelentkezni. Most Szilágyballán él és a kolozsvári Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem (USAMV) erdészmérnöki szakos hallgatója.

– Mikor és hogyan döntötted el, hogy erre a szakra jelentkezel?

– Érettségi előtti ősszel családi szüreten voltunk, és hát mit is kérdez a közeli rokon a következő évben végző izgatott, kissé kétségbeesett diáktól, minthogy milyen egyetemen tanul tovább. A csendes, óvatosnak tűnő még fogalmam sincs válasz nem is lehetett volna őszintébb, hiszen akkor még tényleg nem tudtam, merre visz majd az élet a következő év nyarán. Egy fiatalabb rokonom néhány évvel ezelőtt végzett ugyanezen az egyetemen, és bátortalan válaszom hallatán megkérdezte, hogy esetleg nem érdekelne-e engem az erdészmérnöki szakma, hiszen hozzá hasonlóan én is jártas vagyok a természetben, nem riadok vissza sem a kétkezi, sem az irodai munkától, így valószínűleg elnyerné az tetszésemet. Akkor ért a meglepetés, amikor utánanéztem a szaknak, és kiderült, hogy Kolozsváron, ezen az egyetemen csak románul tudnék ilyesmit tanulni. Kicsit elbizonytalanodtam, de hamar túltettem magam a félelmeimen, hiszen az ismerősi körömben többen is románul tanulnak, bár egyetem előtt sokkal inkább hadilábon álltak a nyelvvel, mint én. Azzal is biztattam magam, hogy én sem vagyok annyira buta, meg tudom csinálni. Tulajdonképpen egy véletlen szülte javaslatból választottam ezt a szakot, viszont egyáltalán nem bántam meg.

– Milyen magyarként román egyetemre járni?

– Mivel nem próbáltam még magyarként magyar egyetemen tanulni, nincs viszonyítási alapom, de azt hiszem, hogy aki már eljut arra a szintre, hogy egyetemre jár, az nem azon fog pattogni, hogy hehe, nézd már, magyar, gyertek, szívassuk meg. Kicsit több sütnivalójuk van az embereknek, mint líceumban, már nem az a fontos, hogy kinek a mije vagy, milyen a nemzetiséged vagy a bőröd színe, mindenki inkább magára összpontosít, arra, hogy a megszerzett tudás segítségével valakivé váljon az idő során. Hazudnék, ha azt mondanám, nem volt egy-két megnyilvánulás, amiről nem tudtam nem érezni, hogy azt azért kaptam, mert magyar vagyok, de két esetnél többet ha akarnék sem tudnék felsorolni. Egyáltalán nem érzem azt, hogy az anyanyelvem miatt kiközösítenének.

– Vannak-e még magyarok az évfolyamon?

– Van még egy székely csoporttársam, akivel a harmadik nap sikerült megismerkednem. Éppen jöttünk ki az egyik óránkról, amikor hozzám lépett, s megkérdezte, hogy én vagyok-e Domokos András, mert ő sem egészen biztos benne. Azt hinné az ember, hogy a sok román név közül kitűnik a magyar, de ebben a helyzetben eleinte annyira el van veszve, főleg ha nincs hozzászokva, hogy minden, de tényleg minden románul zajlik, hogy igazából fel sem tűnik, ha a sok csoporttárs közül valakinek szokatlanul magyar hangzású neve van. Tulajdonképpen becsapós is, mert nagyon sok román egyetemista van, akinek a családneve ugyan magyar, de egy szót nem tud magyarul.

– Milyen az USAMV diákjának lenni?

– Szerintem a kolozsvári egyetemek közül a miénknek van a legszebb campusa, ezzel kár is vitába szállni: hatalmas a beltér, tele van fákkal, virágokkal, érdekesebbnél érdekesebb növényekkel, minden évszakban meg lehet benne találni a szépet, a csodálnivalót. Öt külön kar van az egyetemen, ezen belül én a kertészetin tanulok, annak is az erdészmérnöki szakán. Kedden és csütörtökön vannak az előadásaim, a hét többi napján pedig a gyakorlati órák zajlanak, amikor például kimegyünk a Iuliu Prodan parkba méréseket végezni, amiket később feldolgozunk. Szerencsére jelenleg hibrid oktatásban részesülünk, ami azt jelenti, hogy a félév első hét hetében a harmad- és negyedévesek, a következő hét hétben pedig az első- és másodévesek, azaz mi részesülünk szemtől szembeni oktatásban.

– Milyen érzések kavarogtak benned, amikor tavaly márciusban elkezdődött a karantén és haza kellett utaznod?

– Az első kérdés, ami megfordult a fejemben: hogy tudott idáig eljutni a vírus? Eleinte nem igazán hittem a létezésében, úgy éreztem, felfújják ezt az egészet, aztán kezdett egyre komolyabbá válni a helyzet. Legjobb tudomásom szerint nem estem át a betegségen, de sosem lehet tudni, talán én is azon szerencsések közé tartozom, akik tünetmentesen átvészelik, és kutya bajuk sincs. Az online oktatás egyáltalán nem volt a tetszésemre, a fontosnak számító gyakorlati oktatás teljesen kimaradt a második félévből, de most már megszoktam, kicsit még szeretem is.

– Mit adott számodra a karantén?

– Ha jobban belegondolok, lehetőségeket. Olyan programokat szerveztünk a családdal, amelyek eddig azért maradtak el, mert nem volt rá időnk. Az oktatást is sikerült kicsit személyre szabni, hiszen sok olyan feladatunk volt, amikor terepre kellett menni és megmérni például egy kidőlt fát, aminek az adataival kellett dolgozni házi feladat gyanánt. Szakmai gyakorlaton is voltam a nyáron, ami abból állt, hogy az erdésszel közösen adtuk ki a fát, bélyegeztünk, és ehhez hasonló munkálatokat végeztünk.

– Mi leszel, ha nagy leszel?

– Eddig az a terv, hogy megmaradok az eredeti célomnál és erdészmérnök leszek, de számba vettem még, hogy leteszem a vadászvizsgát is, hiszen több évfolyamtársam van, akik már rendelkeznek engedéllyel, és rendszeresen kijárnak terepre. Reményeim szerint a közelben sikerül munkahelyet találnom, nem nagyon szeretnék elköltözni, szeretem a Szilágyságot.

– Mivel foglalkozik egy erdészmérnök?

– Az erdészmérnök legfőbb célja az erdő védelme oly módon, hogy a kecske is jóllakjon, de a káposzta is megmaradjon. Magát az erdőt parcellákra kell felosztani, amikre külön-külön tízéves terveket készítenek, ami meghatározza, hogy melyek azok a fák, amelyeket ki lehet termelni, ebből melyik az, ami tűzre való, és melyik, amit az iparban is fel tudnak használni. Ez azért fontos, mert ez alapján elkerüljük azt a hibát, hogy több évben is ugyanonnan vágjuk ki a fát, így nem törjük sem a csemetéket, és elérjük, hogy az erdő is regenerálódjon. Vannak esetek, amikor bejelentéseket kapunk fák megbetegedéséről, arra meg kell találni a gyógymódot.

– Kiknek ajánlod a szakot?

– Mindazoknak ajánlom, akik nem érzik magukénak ezt a hétfőtől péntekig, reggel nyolctól délután négyig tartó inges-nyakkendős-irodás munkát, akik úgy gondolják, bizonyos mennyiségű irodai munka belefér, de azért szeretik, ha ki kell mozdulni, nem zavarja őket a teljes napi terepmunka sem. Nem mondanám, hogy fiúknak való szakma, hiszen nagyon sok lány csoporttársam van. Szóval, ha szereted a természetet, és még többet szeretnél megtudni róla, akkor itt biztos megtalálod a helyed.