Az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága betiltaná az abortuszt. Legalábbis a bírák egy része. Vagyis legalább hatályon kívül helyezné a Roe v. Wade-határozatot. Éljen a szabad világ! Éljen Amerika, az álmok és az önmegvalósítás földje!

Történt, hogy 1969-ben Norma McCorvey (fiktív nevén Jane Roe) teherbe esett harmadik gyerekével, abortuszt szeretett volna, de Texas államban élt, ahol illegális volt a terhességmegszakítás, hacsak az anya élete nem volt veszélyben. Roe ügyvédei bíróságra citálták Texas állam kerületi ügyészét, Henry Wade-et, mondván, a texasi abortusztörvények alkotmányellenesek. Az ügy egészen a legfelsőbb bíróságig jutott, amely 1973-ban kimondta, hogy az ötödik és tizennegyedik alkotmánymódosítások értelmében mindenkinek joga van a magánélethez, ez pedig védi a nők szabad döntését, hogy abortuszt hajtassanak végre. Magyarul és röviden 1973 óta – hellyel-közzel – a nők szabadon dönthetnek a terhességmegszakításról. Természetesen az észszerű és alkotmányos kereteken belül. Hogy mi köze ennek az 1973-as döntésnek napjainkhoz? Az a köze, kérem szépen, hogy a legfelsőbb bíróság pénteki üléséről kiszivárgott egy bizalmas és jobbára titkos, 98 oldalas dokumentum, amelyben az intézmény egyik bírája, Samuel Alito szó szerint kijelenti, hogy a fent említett határozatot (és annak az 1992-es módosítását) hatályon kívül kell helyezni. Tehát be kell tiltani az abortuszt.

Az esetet a szakértők és a nemzetközi sajtó két szempontból is vizsgálja: az egyik maga az abortusztilalom előterjesztése, a másik a bizalmas jegyzőkönyv nyilvánosságra kerülése. Én az előbbi aspektuson rugóznék kicsit. Ízlelgessük: az Amerikai Egyesült Államokban, a szabadság és a demokrácia hazájában, ott, ahol mindig süt a nap és az élet szép, hogyan merülhet fel a gondolat, hogy törvényen kívül helyezzék a terhességmegszakítást? Amikor Írország vagy Lengyelország hozott hasonló törvényt, intézkedéseket, a nyugati világ egyként tiltakozott és elítélte őket, mondván, hogy alapvető jogokat vonnak meg a nőktől. A habzó szájú nyugati országok alól Amerika sem volt kivétel. Most pedig ott tartunk, hogy hónapok kérdése és az USA olyan hely lesz, mint a rendszerváltás előtti Románia, ahol a nők illegális és fokozottan veszélyes terhességmegszakításra kényszerülnek.

Az ehhez hasonló esetekben mindig az a legizgalmasabb, hogy ezeket a döntéseket általában férfiak hozzák. Nem akarok a fordított szexizmushoz folyamodni, de ilyenkor ténylegesen kilóg az a bizonyos lóláb. Férfiak nők megkérdezése, bevonása nélkül törvényeket alkotnak arról, hogy a nők hogyan és hogyan nem rendelkezhetnek a testük felett. Az a felfogás sem egészséges és követendő, amely az abortuszt preventív módszerként tárgyalja, ugyanis nem az. Viszont az abortusz törvényen kívül helyezése csak további problémákat von maga után. Tételezzük fel, hogy a nem kívánt terhességből született gyermeket az anya vagy mindkét szülő örökbe szeretné adni, mert nem rendelkeznek megfelelő anyagi/szellemi kapacitással ahhoz, hogy a gyermeknek megfelelő életet és életkörülményeket biztosítsanak. Mi lesz azzal a gyermekkel? Az állami gondozás minősége valahol a nulla és a bányabéka hátsója alatti tartományban található. Az amerikai „pro life” hívek pedig csak addig érdekeltek az emberi élet megvédésében, amíg a magzat megszületik, hogy utána mi lesz vele, az nem számít, a lényeg, hogy a nőnek lehetősége se legyen megszakítani a terhességet, mert az az élethez való jogot sérti.

Felsorolhatnám az összes specifikus érvet, amely az abortusz kapcsán szóba kerül – nemi erőszakból lett terhesség, súlyosan sérült magzat, halott magzat –, de a lényegen nem sokat változtat: Amerika és az Amerikát vezetők, akik, mondom még egyszer, javarészt férfiak, ismét bele akarnak szólni a nők önmaguk és testük fölötti rendelkezésébe, jogaiba. Ahogy szexista, úgy pesszimista sem szeretnék lenni, de az elmúlt hónapok, évek eseményei nem sok jóval kecsegtetnek a jövőre nézve. Éljen a szabadság és a nők jogai! A szavazati jogunkhoz legalább még nem nyúltak.