Mint mai életünk legtöbb szervessé vált része, a kézműves sörök is nehézkesen vánszorogtak be Európa innenső, keleti csücskébe a rendszerváltást követően. Ennek oka főként a kereslet hiánya volt, hiszen a kommunista rezsim alatt felépített és megerősödött sörgyárak a kilencvenes években tökéletesen ki tudták elégíteni a fogyasztók vágyait. Időközben kezdetét vette a nyugati sörök importálása is, amely felfrissítette a piacot, hosszú éveken át oltva az emberek szomját. Nagy változást viszont a 2010-es évek hoztak. Ekkorra már kialakulófélben volt egy olyan sörfogyasztói kultúra, amely kezdte megvetni a népsörök átlagos ízét, és igényelte azt, amit a multik nem adhattak meg nekik: egzotikus ízeket – és ezért hajlandóak voltak akár nagyobb árat is fizetni. Így kezdődött el a kézműves sörök forradalma, amely hosszú várakozás után Háromszékre is megérkezett. A Sepsiszentgyörgy melletti szépmezői ipari parkban nyitotta meg kapuját a Lucretia Schooner kézműves sörfőzde. Vezetőjével, Szabó Rudolffal beszélgettünk az idáig vezető útról és a jövőbeli terveikről.

– Honnan és mikor jött az ötlet, hogy kézműves sörfőzdét alapítsatok?

– Alapjában nekünk teljesen más a szakmánk, építész irodánkban műszaki felügyeletet, projektmenedzsmentet vállaltunk országosan és Európa-szinten is. Fő megbízónk a Hornbach volt, nekik köszönhetően sikerült külföldre is kijutni, többek között Csehországba, Prágába is, ahol 4 évig tartózkodtunk. Itt lehetőségünk nyílt megtapasztalni a kézműves sörfőzdék világát. Persze, ott a hagyományoknak köszönhetően ezek nagyon elterjedtek voltak: amikor megérkeztünk, számuk húsz körül volt, távozásunkkor pedig már a negyvenet is meghaladta. Igyekeztünk többet megismerni közülük, néhány helyen körbe is vezettek a főzdében, és rájöttünk, hogy hasonlót akár mi is meg tudnánk valósítani. Öt évvel ezelőtt, hazafelé jövet – kétségbeesve, hogy többet finom sört nem iszunk – eldöntöttük, hogy alapítunk egy főzdét, így legalább a családhoz is közelebb vagyunk. A cégnek tehát most már két ága van: az egyik a sörrel foglalkozik, a másik pedig viszi tovább a műszaki ágat.

– Ki a Lucretia Schooner csapata?

– Egy társam van, Orbán Zoltán, aki az építkezési cégben is társtulajdonos, illetve van egy csíkszeredai élelmiszeripari mérnökünk, Tankó György, az ő segítségével állítottuk össze az egész technológiai vonalat, közösen dolgoztuk ki a sörrecepteket is. Jelenleg, ebben a „kísérletezési fázisban” csak mi hárman vagyunk, de amint beindul a gyártás, még körülbelül 3-4 emberre lesz szükségünk.

– Miként választottatok helyszínt?

– Kerestünk egy 250-300 négyzetméteres bérelhető területet. Opció volt az is, hogy építsünk egyet, de erre már nem volt szükség, amikor megtaláltuk ezt az épületet – amely, ha jól tudom, a kilencvenes években pékségként működött. Ezzel mi voltunk az elsők itt, az ipari parkban. Amikor megkaptuk, nagyon rossz állapotban volt az épület: csak a puszta falak álltak, azok is penészesen, a tetőn ömlött be a víz, ajtói-ablakai nem voltak. Lebontottuk a régi falakat és újakat húztunk fel, a felújítások végén már-már nem lett volna pénzbeli különbség, ha inkább új ingatlant építünk.

– Pénzügyi támogatást kaptatok valahonnan?

– Mindent, ami itt van, saját pénzből finanszíroztunk. Az alkohol miatt az uniós támogatások mind estek, a bankok sem szívesen támogattak. A továbbiakban is, ha szükséges, a zsebünkből tudjuk állni a költségeket – bár a héten már elkezdődtek az eladások, és reméljük, hogy hamarosan el tudja tartani magát a vállalkozás.

– Göröngyös volt-e az ide vezető út? Mik voltak a legnagyobb nehézségek?

– A legnagyobb nehézség a bürokráciából fakadt, szerintem ezzel mindenki szembesül. Aztán ez hatványozódott nálunk, mivel a hatóságoknak sem volt tapasztalatuk ilyen téren, ők se tudták, hogy ez mivel jár, együtt tanultunk és egyben kitapostuk az utat. Öt évvel ezelőtt eldöntöttük, hogy ezt elindítjuk, rá egy évre letettük az első hivatalos papírokat és most, több mint négy évvel később jutottunk el oda, hogy sikerült átverekednünk magunkat ezeken a bürokratikus útvesztőkön. Gyakorlatilag minden intézménynél van egy több hónapos hercehurca, olyan is volt, hogy egyetlen szakasz 13 hónapba telt. Az intézményeken belül viszont megvolt a jóindulat.

– A felszerelést és az alapanyagot külföldről hozzátok?

– Igen, mindent külföldről hozunk, viszont mindenképp tervezünk majd hazai alapanyagokkal is dolgozni. Amikor eldöntöttük, hogy milyen fajta söröket fogunk készíteni, az alapanyagok elérhetőségének nem néztünk utána, és itthon nagyon sok közülük nem található meg. Például az összes komlóból, amit használunk, belső piacról talán egy fajtát lehet beszerezni. Majd olyan receptet is készítünk, amit helyi alapanyagokból elő lehet állítani.

– Mesélj a jelenlegi termékeitekről.

– Söreinket kizárólag szűretlen és pasztörizálatlan formában hozzuk létre. Jelenleg három típusú sörünk van: egy pilsner, ez alsó erjesztésű világos sör, egy ír típusú vörös ale, amelyik már ízesebb, testesebb sör és – ami miatt még Prágában először megfogalmazódott bennünk ez az egész ötlet – kétfajta IPA. A többi fajtánál is lesznek még változatok, más ízek, más receptek. Többen hiányolták a fekete sört, így hamarosan ki fogunk jönni egy porterrel, már annak is megvan a receptje, illetve lesz majd búzasörünk és más felső erjesztésű sörünk is.

– A célotok inkább minél többféle kézműves sör készítése, vagy egy szűkebb termékcsaládban gondolkoztok?

– A kis kézműves sörfőzdéknek az az előnyük, hogy rugalmasak, tehát a piaci keresletnek megfelelően könnyen tudnak változni. Mi is erre törekszünk: amilyenek az igények, mi annak próbálunk megfelelni. A bevált recepteken nyilván nem változtatunk, de folyamatosan fogunk kísérletezni más fajtákkal. Itt nem a mennyiség, hanem a minőség a lényeg.

– Nagy a versengés a kézműves sörök terén. Mi a tervetek, miként szálltok versenybe a konkurenciával?

– A konkurenciával inkább erősítjük egymást. Néhány évvel ezelőtt ezeket az ízeket nagyon kevesen ismerték, és most, hogy bejöttek, az embereket hozzá kell szoktatni az új ízekhez és az új árakhoz. Ebben segítjük egymást: azzal, hogy egyre többen vagyunk, az emberekkel elfogadtatjuk ezeket a dolgokat, amelyeket ha elsőként kellett volna megcsinálnunk, például öt évvel ezelőtt, sokkal nehezebb dolgunk lett volna. Azontúl pedig szerencsés helyzetben vagyunk, mivel a környéken csak a Mustaţa van Brassóban, és körülbelül ennyi.

– Beszéljünk kicsit a vállalkozásotok nevéről, hiszen nem mindenki számára lesz egyből ismerős. Az ihletet Rejtő Jenő közkedvelt regényéből, a Láthatatlan légióból merítettétek. Mi a névválasztás története?

– A névadás elég hosszas folyamat volt. Több mint száz névből kellett választanunk, amelyeket a család és barátok segítségével sikerült körülbelül 15-re szűkíteni. Amikor elküldtük a listát az ügyvédnőnek, aki a név levédésével foglalkozott, több mint felét kidobta, maradt 5-6. Egy nap leültünk Zoltánnal és végül a Lucretia Schooner mellett döntöttünk. Rejtőn keresztül hozzánk is köthető: elég kozmopolita név ahhoz, hogy bárhol tudjunk vele érvényesülni a piacon.

– Ez a név tükröződik a termékek címkéiben is. Ki tervezte az arculati anyagot?

– Igen, van rajta egy kicsi hajó, amely különböző színű hullámokon vergődik. Amúgy a Johanna Lucretia Schooner egy létező vitorlás, múzeumhajóként működik, Rejtőnél pedig sörcsempész hajó. A dizájner a Bold Branding Studio, egy fiatalokból álló kolozsvári csapat, javaslatukra egy történetet is szőttünk a sör köré: ez egy világutazó sör, amelyhez mi nagy viszontagságok árán összegyűjtöttük a recepteket, és most végre itthon van, nem kell hogy más elmenjen értük. Ezt nagyon jól össze tudtuk hangolni a mostani zárt helyzettel: nem kell a világot járni, itt, Erdély délkeleti csücskében is meg lehet inni ezeket a söröket.

– A sörcikkgyűjtők mire számíthatnak?

– Az összes sörnek különböző címkéje van, illetve érkeznek majd különféle kupakok is hozzájuk, azokhoz még készül a dizájn.

– Talán a legfontosabb kérdés: hol lelhetők fel a termékeitek?

– Jelenleg Szentgyörgyön a Szimplában, a Színház Büfében és az Aréna Pubban kaphatóak a termékeink. Aztán mindenképp szeretnénk terjeszkedni, első körben Erdélyben, ha pedig van rá igény, akkor országos szinten is. Sőt, a márkanevet uniós szinten védjük le, így akár külföldre is elvihetjük a söreinket.

A beszélgetésünket megelőző részletes gyártúra valódi élmény volt a magamfajta sörrajongó számára. Elméletben jól ismerem a sörfőzés műveletét, gyakorlatban ellenben ez idáig nem volt lehetőségem végigkövetni a folyamatot. Rudolf részletekbe menően végigvitt az összes lépésen, ismertetve útközben a vadonatúj felszereléseket és a különböző alapanyagokat – a bajor tisztasági törvénynek eleget téve csak maláta, komló, élesztő és víz alkotja söreiket. Hat tartályuk egyszerre tízezer liter sör érlelésére elégséges, és elegendő hellyel és erőforrásokkal rendelkeznek a további terjeszkedéshez. Beszélgetésünket egy pohár frissen csapolt pilsner megízlelésével zártuk, amelynek következtében nem állhattam meg, hogy hazafelé menet be ne térjek a Szimplába elfogyasztani még egy üveg Lucretia Schoonert.