Bevallom, nem vagyok az autóvezetés egyik kiemelkedő példája, de a legkedvencebb tevékenységeim közé tartozik. Persze, ehhez az is hozzátartozik, hogy nemcsak jogosítványom van, hanem egy szép, szürke, háromajtós francia csodám, akit a családban csak úgy hívunk, hogy Zsóka. A Peugeot 206-ról átkeresztelt Zsókát nagybátyám vásárolta még kisebb koromban, és már akkor ámulattal töltött el minden egyes alkatrésze, még az is, amelyik épp nem működött, mert abból is akadt elég. Tizenkettedikes koromban pedig elérkezett a pillanat, mikor a szívéhez vezető kulcsot kezembe kaptam, és megkezdhettük hosszas barátságunkat, amely már több mint háromezer kilométere tart.

Bár szegényt életkora megviselte és néhány évig csendesen és magányosan álldogált, kisebb felpofozás után úgy tűnt, jobban megy, mint valaha. Aztán pedig beütött minden autó átka és az az érzés, hogy jobb inkább busszal járni – de hát kisvárosban még arra sincs lehetőség, szóval csak az autó marad. Sorjában jelentek meg a motor lappangó „betegségei”. Szerencsére sohasem hagyott cserben a lehető legrosszabb helyzetben, és ő is büszkén az utolsó pillanatig nyúzta magát, amikor már érezte, hogy nincs tovább, pihennie kell.

Több mint féléves együttélésünk során számos felejthetetlen élményt átéltünk már, de ez inkább neki köszönhető, mivel ő vitt el, bárhová is menjek, a négy kerekével. Most is betegeskedik, én pedig próbálom őt kényelembe helyezni, amíg sikerül a hibás alkatrészét kicserélni, és újra folytathatjuk tekergésünket a város kanyargós utcáin.

Legelső hosszú utazásunk alkalmával még csak kéthetes zöldfülű  sofőr voltam, és azt követően már büszkébben és bátrabban mertem járni vele. Kedvenc pillanatom mégis az volt, amikor Szent Miklós napján a csomagtartójától kezdve minden üléséig megpakoltuk ajándékokkal, annyira, hogy már férni sem lehetett igazán az autóban, és én Mikulás-ruhában szállítottam az ajándékokat a város gyerekeinek. Riogatnak azzal, hogy közös pályafutásunknak hamarosan vége, erősen közeledik a fájdalmas búcsú pillanata. Tudom, hogy sohasem fogom elfelejteni őt. Az embernek az első autója olyan, mint kisgyereknek a kedvenc macija.