Interjú Beck Zolival

„a 30Y pécsi. a buszjárat, amiről a nevét kölcsönözte szombathelyi, (…) a beckek tesók, a papa meg az ádi zenészek, de lehetne fordítva is (…)”

Lehetne másképp is. Mégis úgy van, hogy március 25.-én Kolozsváron a The Shelterben koncertezik a 30Y. Az a zenekar, aki lassan már 15 éve szórakoztat minket, úgy hogy nem akarja megmondani a tuti, mégis meg-megkisérli kibogozni, hogy éppen mi zajlik a világban. Frontemberükkel, Beck Zolival készítettünk egy rövidecske interjút. 

15 éves a 30Y. Hogyan tekintetek vissza erre az időszakra?

Van erre borzasztóan hosszú válasz, ami mondjuk tele volna anekdotákkal, dalokkal, zenekari buszokkal és kilométerekkel, klubok és fesztiválok színpadaival – és leginkább egy csomó kedves emberrel, akikkel átéltük, megéljük máig mindezt. Valójában mégis az van, hogy a saját jelenünk az, ami egyáltalán történetet teremt, és nem fordítva, ezért aztán viszonylag keveset foglalkozom a visszatekintgetéssel.

A zenekar életében volt egy pihenősebb időszak. Ekkor több egyéni projekt is létrejött, gondolok itt a testvéreddel közösen véghez vitt Bezzeg A Kurva Beckekre, a Szentimentáléra, vagy akár a Rájátszásra vagy a Háy Come Beck-re. Miért fontosak ezek a plusz tevékenységek? Egyenrangúak-e a zenekari tevékenységgel, ugyanúgy az életetek részesei, vagy csak kiegészít?

A 30Y zenekar. Ez a mi alapvető állításunk, minden másra, mint kirándulásra, kalandra tekintek.

Megpróbáljuk kibogozni?

Egy interjúban azt nyilatkoztad, hogy számít, hogy érdekli-e az embereket, hogy mit állítotok a világról. Milyen a 30Y aktuális világa?

Azt nem nagyon tudom – a dalaink rakják ki ezt. Azt persze tudom, mondjuk, hogy most hogy érezzük magunkat: talán sose voltunk ennyire koncentráltak, és ezzel együtt ennyire evidensen és szabadon játszó zenekar. Szeretem a függetlenséget, azt az autonóm viszonyulást a világ dolgaihoz, ami nem foglalkozik azzal, hogyan illeszkedünk bele más világokba, nem akar összekacsintani semmilyen külső elvárással – az meglep, hogy ez mára nem evidenciának, hanem inkább bátorságnak (néha ostobaságnak) látszik.

Szerintetek érvényes mindaz, amit a zenekar eddigi életében megfogalmazott, vagy egyes dolgokat újra kell értelmezni?

A dalok érvényessége, ereje nagyon kevéssé függ tőlünk – azokat a dalokat játszuk egy koncerten, amik akkor, abban a pillanatban is fontosak a számunkra. Vannak dalok, amiktől annyira messze kerültünk, hogy elhamisodnának, ha játszanánk azokat. Majdnem 150 dalt írtunk, nem tudunk mindegyikkel minden alkalommal egybeesni: így is a tavaszi turnéban negyven dalból válogatjuk össze az aktuális, aznapi setlistet.

És egy a legújabbak közül

Mivel ünneplitek a szülinapotokat?

Semmivel. Azaz, leginkább azzal, hogy megköszönjük a minket hallgató embereknek, hogy érdekli őket, amit csinálunk: ez lesz a Parkban, Budapesten, május 23-án. Velünk lesz egy csomó barát: zenészek, írók, dj-k, borászok, olyanok, akikkel az évek során együtt hoztunk létre dolgokat, vagy egyszerűen csak az, amit csinálnak, fontosak a számunkra – voltaképpen mi a barátainkat adjuk a barátainknak ajándékba, és, mondjuk, ha ők megbarátkoznak egymással, az a mi ajándékunk.

Hogyan látjátok a zenekar következő 15 évét?

Legfeljebb néhány évet érdemes előre elgondolni – és abban sem az időt vagy a karrierutat, hanem inkább azt, hogy mit akarsz megcsinálni: mik az elgondolásaid, azokat hogyan raknád össze, ilyenek. Az ehhez kötődő megjelenések csak azután lesznek érdekesek, hogy van minek megjelennie.

2014-ben egy halom dalt írtatok? Mivel készültök most a Kolozsvári közönségnek? Régi vagy új dalokra számíthatunk? Melyeket játsszátok szívesebben?

Régebbieket és újakat egyaránt – de hogy melyik dalokat pontosan, azokat majd kitaláljuk ott, Kolozsváron.