Tömbházban lakni, szomszédok sokaságával, igen nehéz feladat. A lakásokat vékony falakkal elválasztott panelben pedig még nehezebb. Tudom, hiszen majdnem két éve kell elviselnem szomszédaimat (néha ők engem).

Lassan már ébresztőórát sem kell beállítsak, mert reggelente a szomszéd bácsi által hallgatott híradóra vagy éppen a szomszéd néni és barátnői fecsegésére kelek. Cserébe pedig biztosítom nekik biztosítjuk lakótársaimmal, hogy minőségi zenét hallgassanak. Tehát jól megélünk egymás mellett, segítünk a másiknak ebben-abban. Persze én nem szaladok át köntösben, megzavarva a reggeli kávézásukat és a pletykálkodást, hogy kicsit halkabban sorakoztassák fel gondjaikat, mert oké, hogy ők reggel 8-kor felkeltek, de szombat van, én még szeretnék egy keveset aludni. Nem, én ilyent nem teszek.

Ehelyett csak fekszem az ágyban, próbálnék visszaaludni, és amikor azt hiszem, mindent kibeszéltek már, felcsendül a reggeli híradó betétzenéje. A bácsik is elkezdik aznapi tevékenységüket. Így csak fekszem ott tovább, és arra gondolok, hogy ha már tévénk nincs is, rádiónk legalább van a szomszédok hozzájárulásával. Talán át kéne menjek, hogy kép is társuljon a hanghoz.

Ők meg mit csinálnak? Egy picivel legyen hangosabb a zene a megengedettnél, máris szaladnak egy gyorsan magukra kapott köntösben, hogy ezt szóvá tegyék. Ők aludni szeretnének, halkítsuk le a zenét – darálják felháborodottan. És mi van azzal, hogy reggelente én is aludnék még? Na, hát nincs mit tenni, mi lehalkítjuk a zenét. Aztán másnap még az ajtón sem merjük kitenni a lábunkat, hiszen lesben állnak, hogy emlékeztessenek előző esti kis partinkra, és újra elmondják, hogy ők bizony miattunk nem tudtak aludni az éjszaka. „Aludhatnának mondjuk reggel, ahelyett, hogy a falakon túlhatoló hangerővel cseverésznek” – jut eszembe, de persze nem szólok semmit, hiszen hogy is mernék szemtelenül beszélni az idősebbekkel? Ehelyett élem az életem, híradót hallgatok, próbálom eldönteni, éppen hány barátnőjét hívta át kávézni a szomszéd néni, csak beszélnek-e egymással, vagy hangversenyt rendeznek, esetleg azon versenyeznek, kinek van élesebb hangja. Vajon ők megpróbálják kitalálni, éppen melyik előadótól hallgatunk zenét? Vagy egy hangot meghallva máris rohannak, felkiabálva azokat a szomszédokat is, akiknek fel sem tűnt a lakásunkból áradó kisebb zaj?!

fotó: Christian Stahl