Ezzel a gondolattal zárult utolsó estém a hétvégi gólyatáborban Torockón. A pici falu csendes környékét három teljes napig törtük meg mi, az újságírás szak gólyái, már nem gólyái és a tanáraink. Remek alkalom volt az összerázódáshoz, barátkozáshoz, ismerkedéshez. Volt hely és idő mindenféle programra, alvásra viszont már nem igazán.

Pénteken, érkezésünk után egyeseknek a Székelykő megmászása volt kihívás, a szálláson maradottaknak pedig az, hogy szórakoztassák magukat, amíg a többieket várják vissza. Utóbbit elmondhatom, hogy sikeresen teljesítettük. Az este további részében pedig előadásokon, borkóstolón vehettünk részt, Nagyenyed legfinomabb borait ízlelhettük meg.

A szombati felkeléssel többé-kevésbé megküzdöttünk, de megérte, mert bár kicsit fáradtan és álmosan, de máris először dolgozhattunk együtt: feladatunk kisfilmforgatás, interjúkészítés volt a faluban. Csoportokban dolgoztunk, felkaroltak a felsőbb évesek, és elindultunk kamerákkal, mikrofonokkal, nagy lendülettel és jókedvvel. Kérdésünk, amit a falu lakóinak, turistáinak tettünk fel az volt, hallottak-e arról, hogy a pápa titokban járt Torockón is? És mit szólnak ahhoz, hogy a Székelykő tetejére hétvégi házat építtet magának, felvonóval együtt? A témát tekintve persze kicsit szabadon engedtük a fantáziánkat. Sok embert kérdeztünk, időset, fiatalt egyaránt. Hogy elhitték-e? El. Sokan. De voltak olyan emberek is, akik nem vették komolyan, nem tudtuk átverni őket, mégis szívesen segítettek a munkánkban.

Fotó: Mihálykó Tihamér

Délután már lazább volt a program. Ismét előadásokat hallgattunk, például egy volt diák kenyai önkéntességéről tudtunk meg érdekes információkat. Ezt kíváncsian és rengeteg kérdéssel, majd ezekre kapott válaszokkal folytattuk. Az este nyolc órai kezdéssel meghirdetett beerpongbajnokság sem maradhatott el. Mindenki részt vett, aki pedig nem, az szurkolt. Úgy érzem, az ezt követő bulin már mindenkinek elég jó kedve volt ahhoz, hogy tényleg barátkozzon a másod- és harmadévesekkel. Volt tánc, zene, ének és mérhetetlen mennyiségű jókedv.

Vasárnap már későn keltünk, valahogy sejtem, hogy a reggeli lefekvést még egy ideig nem fogom tudni kipihenni, de megérte. A torockói utolsó napunkat méltóképp végeztük: pihenés, járkálás a faluban, néhányunknak pedig még lecsúszott egy két sör a maradékból…

Azt hiszem, túl hamar eltelt, még maradtunk volna néhány napig. Jó alkalom volt arra, hogy megismerjük egymást, tanárainkat, hogy összecsiszolódjunk. Biztos vagyok benne, hogy Torockó visszavár. Nemcsak engem, mindannyiunkat.

Hozzászólások