Abe Kobo, A homok asszonya című műve kísérteties és rejtélyes regény, amely az emberi lét, az identitás és az értelemért való küzdelem összetettségét járja körül látszólag közömbös világban.

A történet távoli, hatalmas homokdűnékkel körülvett faluban játszódik, és a főhős Niki Jumpei entomológus, aki homokgödörben reked egy titokzatos nővel. Miközben Jumpei megpróbál kiszabadulni szorult helyzetéből, kénytelen szembesülni saját ön- és társadalmi felfogásával, ami végül mély egzisztenciális számvetéshez vezet.

A regény alapvetően meditáció az identitás természetéről és arról, hogy azt milyen módon alakítják a külső körülmények. Jumpei kezdeti önismerete rovartani szakmájában, valamint a példányok gyűjtése és osztályozása iránti vágyában gyökerezik. Amikor azonban csapdába esik a homokgödörben, megfosztják szakmai identitásától, és kénytelen szembesülni saját halandóságával. Ezen a kietlen tájon Jumpei kénytelen újraértékelni identitását, és új értelmet találni létezésének.

A regény az egzisztenciális elszigeteltség és az emberi lét abszurditásának témáit is vizsgálja. A nővel a homokgödörben rekedt Jumpei el van vágva a külvilágtól és a civilizáció kényelmétől. Ahogy a napok hetekké és hónapokká válnak, a kétségbeesés és a reménytelenség érzéseivel küzd, és megkérdőjelezi létezésének célját az ilyen nyomasztó elszigeteltségben. Ezen a kopár tájon, ahol az idő megállni látszik, Jumpei szembesül helyzetének abszurditásával és menekülési kísérleteinek hiábavalóságával.

A regény középpontjában Jumpei és a dűnékben élő nő kapcsolata áll, akinek kilétét továbbra is rejtély övezi. A nő, akit kezdetben csupán Jumpei menekülésének akadályaként tartanak számon, fokozatosan a fogság és a felszabadulás szimbólumává válik. Ahogy Jumpei túlélése függ tőle, kapcsolatuk összetett és szimbiózisban élő kötelékké alakul, elmosva a fogvatartó és a fogoly, az én és a másik közötti határokat. Kettejük kölcsönhatásán keresztül Abe a hatalom és az irányítás dinamikáját vizsgálja, valamint azt, hogy az emberi kapcsolatokat milyen módon alakítják a körülmények, amelyek között létrejönnek.

„A nő a dűnékben” szintén gazdag szimbolikus képekben, különösen a homokdűnék motívumában. A dűnék az emberi lét metaforájaként szolgálnak, mivel a homok a létezés állandóan változó természetét jelképezi. Ebben az értelemben a homokdűnék az emberi tapasztalat abszurditásának és kiszámíthatatlanságának erőteljes szimbólumává válnak.