Hol volt, hol nem volt, volt egyszer Románia. Nagy ország volt, tele sokféle emberrel, néppel és mérhetetlen kételkedéssel. Múltja és jelene fabula, tanmese. Bár az a sokféle ember nem szerette helyzetét, a terület és a politikai hatalom mégis összekötötte őket. Abban az egyben egyetértettek: a kormány túl sokszor kiáltott már farkast. Ezt mondanánk, ha mese volna a valóság, de mivel a realitás talaján élünk, lássuk, mit is jelentenek a fentebb leírtak.

A román állampolgár szkeptikussá vált a politikai hatalommal szemben. Látja, hogy bezzeg Nyugaton a kerítés is kolbászból van! Magasak a fizetések, jó az egészségügyi ellátás, telik kirándulásokra. A szomszéd fia csak három hónapot dolgozott a németeknél, és lám, milyen kocsival jött haza!

Nálunk miért nem lehet így? Az otthon kopár, a minimálbér alacsony, az orvosok megvesztegethetők, és a kormány lépten-nyomon hazudik, sikkaszt, tömi a zsebét (főleg uniós pénzzel). A romániai ember ezt látja és vallja, hallja a megannyi hitegetést a jólétről, gyorsan elfelejtett ígéreteket, soha valóra nem váló bejelentéseket, ezt a sok farkaskiáltást. Kicsit sem derűs helyzetünket nyakon öntötte a koronavírus-járvány jó adag megoldásra váró problémával. Kiabál most a kormány, buzdít: hordjunk maszkot, hogy védjük magunkat! Oltakozzunk, hogy védjük magunkat és embertársainkat a világjárvány pusztításától! Hiába. Jóval kevesebb mint a lakosság fele rendelkezik oltási igazolvánnyal. Bármilyen hír jelenik meg arról, hogy növekedik a fertőzöttek száma, a negyedik hullám egyre kíméletlenebbül bánik el a lakossággal, a kórházakat megtöltő koronavírusos betegek jelentős hányada oltatlan, akad egy hang, amelyik megjegyzi: hazugság az egész. Hazudik a kormány, az orvosok, a sajtó. Hazudik a WHO, a Nyugat, külföld. Sokaknak meggyőződésük, hogy a járványügyi adatok manipuláltak, a parlamenti nagyok és a kávéval, borítékokkal látogatott orvosok önös érdekből buzdítják a tömeget elővigyázatosságra. Országunk embereinek meggyőződésük, hogy ha a kormány valamire rá akar venni, az nekünk jó nem lehet. Mindegy, milyen szépen is legyen csomagolva.

Itt, ebben a járvány sújtotta helyzetben ki a hibás? A kormány most nem hazudik, ezt nem lehet a számlájára írni. A többség mégis tartózkodik, aggályai vannak, és tapasztalataira hagyatkozva mindenben kételkedik, amit politikusok, orvosok szájából hall. Mindent naivan el kell hinni? Inkább fordítsuk el a fejünket, ha a hatalom tanácsol, figyelmeztet? Vagy minden alkalommal futnunk kell, amikor farkast kiáltanak?