Úgy szívünkhöz nőtt a tavalyi verses Campus-lapszám, amit – a verssorokkal, képekkel, szünetekkel és pittelésekkel folytatott kemény küzdelmek árán – olyan különleges gyönyörűségű szabálytalansággal betördelt nekünk Réka, hogy azóta sem felejthetjük, és idén sem bírtunk a késztetéssel: ismét diáktársaink verseivel ünnepeljük a magyar költészet napját.

 

Barabási Nimród: Repülő

Hanyatt fekve a halványkék égre 

fektetted puha tenyered. 

Fölöttünk egy repülő szállt, 

füstjét rejtegetted gyöngéden,

ami lágyan mált szét a magasban. 

Soha nem hagytál el így engem,

soha nem takartad magad ily finoman,

Mindig keserű füstöt hagytál

halványkék lelkemen. 

Idén sem láttalak eleget, 

Pedig folyton fürkésztelek, de te mint

két nyári zápor közti napsütés,

lehunyom a szemem és tovalépsz.

Odaadtam mindenem 

az sem volt sok, sőt kevés. 

Bámultam utánad sután,

ahogy tovaszálltál egy 

felhőtlen délután. 

A felhők fölé reméltem magunk,

de ott rekedtem fent az égen, akár

egy bomolhatatlan törmelék,

nélküled nehezen veszek levegőt.

Hagyd haljak szomorú halált,

nem ily véget nem érőt.

 

Halászy Kamilla: Amikor igazán boldog vagyok…

Amikor igazán boldog vagyok,

Kivirágzik minden, hol elhaladok.

Mosolygok, nevetgélek, táncolok.

Mint egy igazi gyerek, vidám vagyok.

 

Amikor igazán boldog vagyok,

Arcomon vonulnak a fénynyalábok,

Vetetlen, száraz földeken ültetek virágot,

Parttalan óceánokban keresem a világot.

Lásd, hitem egyre nő, csillag vagyok:

El nem égek, nem halok, csak lángolok. 

 

Amikor igazán boldog vagyok,

Mindenkinek szeretetet ajándékozok.

Megnyílok, mint a szerelem, a vörös rózsa,

Életem örök, s végtelen forrása.

 

Amikor igazán boldog vagyok,

Esik az eső, én vízben táncolok.

Lépkedek: pocsolyából pocsolyába énekelve,

Érem a vízcseppeket, felvisznek a fellegekbe.

 

Hajnalban, ha furcsa késztetést érzek,

Kimegyek az erkélyre, csillagos eget nézek.

Esti fények alatt lefestem a göncölszekeret,

Boldog vagyok, lelkem elégedett.

 

Halászy Kamilla: Aranyóra

Talán ez az igazi boldogság nekem:

Fűzfalombok alatt, lomhán elidőzve,

Feltekinteni a napsütte, tiszta égre,

Hogy érezzem, aranyóra simogatja arcom,

S hogy érezzem, valóban élek,

Mert szabad vagyok, szabad vagyok… 

 

Székely Margit: Vannak bolondok

Vannak bolondok,

akiket zseniként ünnepelnek

és vannak zsenik,

akiket bolondnak tekintenek.

És hogy mi dönti ezt el?

Az, hogy hogyan

és kiknek

tálalják az őrültséget.

 

Májai Tímea: Sóhaj

Sóhaj

Teng/ered bennem.

Feküdj a hullámra, hogy bele ne fulladj

Gondolataidba.

Ér/ez most bár/mit is, vagy csak képzeletem szüleménye volna?

Ezt már sosem tudod meg, ahogy azt sem,

Mit álmodtam aznap éjjel.

Pedig csak:

Tenger/só/haj(ó)

 

Székely Margit: Kápráztass

Kápráztass, hogy

utána mindet

elszórhasd. 

Ismertess, hogy

utána tudjam mi az amit

elvehetsz.

Hívogass, hogy

utána az arcomba

csaphasd ajtódat.

 

Mert csak az fáj,

amiről tudod,

hogy lehetett volna. 

 

Halászy Kamilla: Volt egy álmom

Volt egy álmom.

Azt álmodtam, kézenfogva 

Járunk az utcán a szerelemmel,

Hangosan kiáltjuk egymást nevét, 

Hahotázunk, 

Egy-egy csókot adunk, csak úgy járunk, 

Mint két szabad lélek,

Aki bármire képes.

De hol vagy te, 

És hol van a szerelem,

És hol a kézfogás, 

És hol a kiabálás, 

És hol az álom? 

 

Volt egy álmom,

De már nem találom…

 

Péter Emmánuel: Lélekmeder

 

Felhők gyűltek az éjjeli égre,

Könnyzápor porzott a hideg földre.

Vörösen izzott és csorgott a vér,

Az ég kettéhasadt, szívem megtér.

 

Hűvös szobámban hallgatag bámultál.

Vajon tavasz szemedben mit gondoltál?

Én a falat bámulom, mely kopár;

A lidércfényt éjente, mely te voltál.

 

Reggelig táncoltál velem szerelem,

A nap felkelt, de a vaknak mégsem.

Szemem vak, ha szemed nem láthatja.

 

Viharos tengert közöny kiszárítja.

A száraz meder elhalt jövője

Vért csepegtet a kihalt jég földre.

 

Halászy Kamilla: Rózsás napok

Lefestjük világunkat

Úgy, ahogy nekünk jó,

Úgy, hogy a rózsák

Megmaradjanak

S kihűljön a parázs,

De a tűz mégis megmaradjon:

Vége a szomorú napoknak…

 

Székely Margit: Honnan jó elkezdeni?

Honnan jó elkezdeni?

Onnan, ahol épp vagy.

Melyik percben, pillanatban?

Abban, amelyiket épp megéled.

Milyen hangulatban, állapotban?

Olyanban, ami teljesen elönt.

 

Székely Margit: Akarni és félni

Hogy lehet

egyszerre akarni és félni,

elvetni, de mégis remélni,

szeretni és utálni,

kívánni és hátrálni?

 

Hogy lehetsz,

az igennel szemben a nem,

önmagad ellentéte,

barát helyett ellenséged,

hívődből a hitetlened,

követődből az utat vesztett?

 

Hogy lehetsz a veszteséged,

mikor lehetnél a nyereséged?

 

Székely Margit: Vágyódni

Vágyódni utánad,

vágyódni utánunk,

egy olyan létben,

melyben se te,

se én,

nem voltunk.

 

Halászy Kamilla: Tengerszemek

Belenézek a szemeidbe,

És látom az eget

Meg a földet.

Látom a Földet,

A Földön a Tengert,

Látom az Eget,

Az Égen a Kéket.

Csillog, mint a csillagok,

S bár hideg 

Színekben játszik,

Nekem meleg, 

Mert ég,

Ég a szenvedély benned,

Amely éltet téged…

 

Belenézek a szemeidbe,

És látom a lelked.

Hatalmas óceánok,

Végtelen egek,

Mindig valamit keresnek.

Kontinensről kontinensre,

Szárazföldről szárazföldre,

Tengerből tengerbe,

Mindig csak mennek…

Látom a szemeidben

Ahogyan haladsz előre,

Mindig csak keresve,

Mindig újat lelve.

Csillog a szemed,

Boldog a lelked,

Amikor tengert látsz… 

 

A lelkek s a szemek;

A tieid tengerszemek. 

És én így szeretem őket.