A címben említett lány, az Edward Stratemeyer tolla által életre keltett Nancy Drew detektívregények főszereplője talán sokaknak ismert. Egy először 1930-ban feltűnt lányról beszélünk, akinek különös érzéke volt a rejtélyek megoldásához, a mai napig ikonikus karakter az övé. Sorozatajánlónk mai részében szintén egy olyan lány van a főszerepben, akinek az a hobbija, hogy magánnyomozót játszik, mindezt úgy, hogy hatalmas port kavar, amerre csak jár.

Adott egy amerikai író, Rob Thomas, aki összehozott egy detektívregényt, amelyet az eredetihez képest némi módosítással később filmre vittek: ez a sorozat a 2004. szeptember 22-én útjára indult Veronica Mars, a UPN csatornán. Az események egy kitalált városban, Neptuneban játszódnak, és a címben is említett gimnazistalány életét követik nyomon. Azonban, az alaphelyzet koránt sem megszokott: Veronica (Kristen Bell) édesapja, Keith Mars (Enrico Colantoni) magánnyomozó, és az évek alatt a lánya is ellesett tőle egy-két fogást, így néha besegít a munkájában, de a legtöbbször a saját vagy barátai ügyeit igyekszik felgöngyölíteni. A sztori ezen része már önmagában is elég izgalmas, emellé pedig nagyjából minden évadot körülölel egy nagyobb rejtély, az elsőben például a főszereplő lány a legjobb barátnője, Lilly Kane (Amanda Seyfried) meggyilkolásának ügyét igyekszik feltárni. Közben persze, ott vannak a szerelmek, meg az önmarcangolós kamasz vívódások, ugyanis Veronica egyáltalán nem kedvelt vagy népszerű a kisvárosban.

A széria történetvezetése és karakterei szépen kidolgozottak, érezni, hogy könyvgyűjtemények adták hozzá az alapötletet: Rob Thomas kifejezetten jó író, ez pedig a sorozatnak rettenetesen nagy előnyt ad. Veronica Mars karaktere annyira komplex, hogy én még ennyi év távlatából is ámulok, hogyan lehet megírni ennyire hibátlanra valamit. Kristen Bell játéka pedig csak pluszt ad az egészbe, hab a torta tetején. A másik kedvencem még a szereplők közötti kapcsolatok és azok ábrázolása: Veronica és Keith kapcsolata nagyon szoros, garantálom, hogy ha megnézed a sorozatot, akkor örökérvényű televíziós apa-lánya páros lesznek ők a fejedben. A főszereplő lány legjobb barátja és segítője Wallace Fennel (Percy Daggs III), akivel végig megmaradnak barátoknak, jó volt látni végre egy olyan fiú-lány kapcsolatot képernyőn, ami nem csap át románcba.

A Veronica Mars párbeszédei egyszerűen zseniálisak. Ha valami, amit ne nézzetek magyarul, akkor az ez. A fordítóknak nem sikerült elég ütősre és hatásosra átírni a poénokat, bár, mentségükre szóljon, hogy a legtöbbször, amilyen kontextusban vannak, nem is lehetne lefordítani őket magyar nyelvre. Éppen ezért egy kis angol tudást azért igényel a sorozat, mert néhol a nyelvezete nem olyan lebutítottan egyszerű. A detektívlány agyafúrt, jól ironizált beszólásai és visszaszólásai vannak, a szériának humora egyedi, ami csak neki van és senki másnak, ez pedig nálam kimagaslóan nagy pluszpont. Bár súlyos szálakkal dolgozik, tökéletesen megteremti az egyensúlyt a komolykodás és lököttködés között.

Ha van sorozat, amit egyenesen kötelezővé tennék, az ez. Amerikában népszerű volt, itthon is akadt némi visszhangja, de azt vettem észre, hogy az ismerőseim körében, meg amúgy a Veronica Mars-sztori nem annyira ismert. Ami kár, mert kevés ilyen jól összerakott sorozatot láttam, bár láttam egy párszor már az elejétől a végéig, de még mindig képes lennék újra megnézni. A történet nem laposodik el, a részek egyszerű vonalat követnek: Veronica mindig egy rejtély vagy konfliktus megoldásán dolgozik, de közben ott van még az egész évadot átfogó kérdés vagy misztikum is. Pont elég, nem túl sok és nem is túl kevés, a sorozat megfelelő adagokat mér ki egy-egy epizódra. Sajnos a magánnyomozó lány sztoriját az utolsó pillanatban, a harmadik évad előtt levették a képernyőről, mert a nézettségi számok gyengének bizonyultak, ennek ellenére szinte csak pozitív kritika érte. A főszereplő középiskolás éveitől indulunk, majd egyetemi életébe is betekintést nyerünk, a harmadik évadhoz pedig forgattak egy részt, ahol Veronica már az FBI-nál dolgozik. A rajongók azonban évek után mozgolódni kezdtek és rácsaptak az asztalra, hogy ők bizony jobbat érdemelnek annál, minthogy kedvenc sorozatukat csak úgy lenyúlják az orruk elől. Fogták magukat, és összedobtak egy filmrevalót, így született meg 2014-ben a Veronica Mars film, amely már a lány felnőttkori életébe enged betekintést, aki már természetesen nem a szakmájában dolgozik. Azonban egy gyilkossági ügy ismét a szülővárosába szólítja, hogy visszatérhessen az ikonikus modernkori Nancy Drew, Veronica Mars személyében. (Egyébként figyeljétek meg, hogyha a filmvásznon egy női karakter akar nyomozósdiba kezdeni, általában szoktak utalni az előbb említett két lányra.)

A detektívszéria jól összerakott, frappáns és a maga műfajában kiemelkedő, nem utolsósorban taníthat egy-két dolgot az önálló női karakterekről is, mostanában rengeteg vitát olvasok az alapjáraton feminista sorozatok között, hogy a főszereplő, önálló nők karakterét valamivel úgyis lerombolják. Mert általában mindig bejön a képbe egy srác, akinek „alárendelődik” a női karakter. Ezen témát talán egy másik cikkben kellene megvitatni, de szerintem a Veronica Mars ezt is meglehetősen jól kezeli, bár az tény, hogy akkoriban nem volt ennyire kiélezett a női-férfi szerepek kérdése. Viszont Veronica, ahogy én látom, végig képes volt önálló maradni, független, senki más által nem definiálható és erős, még akkor is, ha a pasik jöttek-mentek a képben.