„Mentalista: személy, aki a mentális erő, a hipnózis és/vagy a szuggesztió hatalmával él. A gondolatok és viselkedések befolyásolásának mestere.” Így indulnak A Mentalista (The Mentalist) című sorozat első évadjának részei. Írtunk már sorozatokról (Aranyélet, The Young Pope) és arra gondoltunk, folytatjuk a sort (és egy kicsit spojlerezünk is, de csak egy egészen kicsit). Most egy detektívsorozaton a sor, amelyet 2008. szeptember 23-án indított útjára a CBS csatorna, majd hét évaddal a háta mögött, 2015. február 18-án leadta az utolsó részt is.

 A történet a Kaliforniai Nyomozóiroda (California Bureau of Investigation – CBI) munkatársairól szól, akik korántsem a szokásos módon erednek a rejtélyek nyomába. Főszereplőnk Patrick Jane mentalista, aki korábban azzal kereste a kenyerét, hogy látnoknak adta ki magát, ezzel hamis reményeket keltve emberekben, hogy aztán nagy summákat tehessen zsebre. Egy tévéműsoros szereplése alkalmával méltatja a hírhedt sorozatgyilkost, Red Johnt, aki válaszképpen meggyilkolja Patrick családját. Ő ezután úgy dönt, a rendőrség szolgálatába áll, felhagy korábbi életével, és minden idejét abba fekteti, hogy megtalálja családja gyilkosát.

Az első, korántsem elfogult érvem arra, hogy miért nézd meg a sorozatot, az Simon Baker. Úgy értem, A Simon Baker. Csak rá kell nézni arra az emberre. Ő alakítja Patrick Jane-t, és mondanom sem kell, kifogástalanul hozza a rideg, érzéketlen bunkót, aki csipkelődik másokkal, gúnyt űz belőlük, és frappáns, zseniális módszerekkel igyekszik felderíteni a rejtélyeket. Mindemellett remek megfigyelőképességű, átlát az embereken, akik átlátszó üveggé válnak előtte: azonnal képes megmondani, ha valaki hazudik, sőt a reakcióiból, öltözékéből és viselkedéséből könnyedén megállapítja bárkiről, hogy milyen volt a múltja, milyen a személyisége, esetleg azt, hogy milyen sérelmek érték gyerekként, és ezek hogyan hatnak a jelenre.

A sorozat részei egytől egyig remekül megírtak, leginkább az Agatha Christie regényekhez tudnám hasonlítani őket: megismerünk rengeteg gyanúsítottat, felállítjuk a fejünkben a teóriákat, és végigfuttatjuk a lehetséges motivációkat, hogy aztán végig azon izguljunk, ki a gyilkos. A rejtély feltárását persze Patrick az ő rendhagyó módján oldja meg: frappáns megoldásaival mindig sikerül átvernie a bűnöst, ugyanis szerinte a lelkiismeret és a tudatalatti sosem hazudik, és ha a megfelelő eszközökhöz folyamodunk, akkor könnyedén leránthatjuk a leplet bárkiről.

Külön érdekesség, hogy a részek címeiben mindig feltűnik a vörös szín és annak árnyalatai, ezzel is utalva a sorozat fő szálára és misztikumára, Red Johnra. Talán az a legérdekesebb, hogy az epizódok önmagukban is megállják a helyüket, tehát nem feltétlenül kell ismernünk az egészet ahhoz, hogy értsük, mi folyik a képernyőn. Ezt persze egy-két alkalommal meg lehet tenni, azonban már hosszú távon A Mentalista felépít egy jól kidolgozott szálat, minden egyes esemény, amely által a szereplők közelebb kerülnek ahhoz, hogy megtudják, ki is a hírhedt sorozatgyilkos, az hozzáad egy-egy darabkát a kirakóshoz. A végén pedig minden kerek egész lesz és a helyére kerül.

A remek történetvezetés és a kidolgozott karakterek mellett a színészek azok, akik az i-re felteszik a pontot. Éppen ezért A Mentalistát eredeti nyelven, angolul ajánlom megnézni, mert a színészek munkája nagyon sokat hozzátesz az élményhez. Simon Baker például ausztrál, de a sorozatban amerikai akcentusa van, a Wayne Rigsby ügynököt játszó Owain Yeoman pedig brit származású, és nála is ugyanez történik. A kemény, ugyanakkor mégis jószívű főnökasszony Teresa Lisbon (Robin Tunney), akinek egy pillantásától azonnal felveszed az „Igenis, asszonyom!” pózt, de közben azt is sejted róla, hogy titokban otthon muffinokat sütöget és közben The Spice Girls dalokat dúdolgat. Az újonc, kis zöldfülű ügynök szerepében Grace Van Pelt (Amanda Righetti) látjuk, a csapat tagjai közül talán neki jutnak a legsúlyosabb szálak. Érdekesség, hogy a CBI munkanapjait láthatjuk a vásznon, ugyanakkor minden szereplő kap egy-egy kis mellékszálat, de olyannyira emberien és közelről bemutatva, hogy az idő múlásával az egész csapatot megszeretjük. Ismered azokat az embereket, akik hallgatagok, de ha megszólalnak, akkor a szavaik úgy vágnak, mint a penge? Nos, itt is van egy ilyen karakterünk, Kimball Cho (Tim Kang), aki azért beigazolja néha a mondást, miszerint a zord külső érző belsőt takar.

A krimi-, a dráma-, és a detektívsorozatok kedvelőinek egyenesen kötelező darab A Mentalista, de ha szereted a pszichológiát vagy érdekel az emberismeret, akkor mindenképpen ajánlom! Számomra lebilincselő élmény volt, vagy háromszor láttam az egészet, és időről időre azon kapom magam, hogy újra előveszem Patrick Jane és a CBI kalandjait.