Elhaladsz mellettem. Azonnal észreveszlek. Egy ráérősen sétáló tömegben te vagy az egyetlen, aki siet. Feltűnő vagy. Kreol bőröd s rózsaszínű hajfonatod azt kiáltja: engem nézz! Téged mégsem érdekelnek a szemek. Lendületből fordulsz hátra, a forgalmat vizslatod. Egy arasz választ el a járda szélétől, de nem bánod. Így el tudsz kerülni mindenkit, aki az utadba állhatna. Okos vagy. Lépteid ütemét megbontja néhány rosszul megtett mozdulat. Hova igyekezhetsz ennyire? Táska nincs nálad. Haza nem futnál. Egy négybe tűrt papírt szorongatsz, s rakosgatod egyik zsebből a másikba. Miért zavar ennyire, hogy nem egyenesek a sarkai?

Türelmetlenül igazítod meg egymás után többször a maszkod, a karkötőd, a melltartód pántját. Ahogy eléred a buszmegállót, felhívsz valakit, aki nem válaszol. Nem az övé az irat, és nem is neki kell leadnod. Viszont ő tudja, hogy határidőn belül vagy-e s téged most csak ez érdekel, semmi más. Ezzel esélyt adsz arra, hogy jobban felmérjelek. Azt sem veszed észre, ahogy mögéd állok. Mereven mustrálsz egy pontot a levegőben, és beletemetkezel a gondolataidba. Vajon mi köt le ennyire? A mai programod tervezed? Nosztalgiázol? Vagy csak megpihentél egy percre?

Korodból s viselkedésedből ítélve egyetemista lehetsz. Ma határozottan sportosan, ugyanakkor gyorsan öltöztél. A ruhadarabjaid nem találnak egymáshoz, se az őszi hideghez. Olyan személynek tűnsz, aki alapjáraton erre ügyelne. Fehér cipőd tiszta, ám fonatod végét kunkorodó cérnák díszítik. Szemed alatt karikák. Miért törődsz jobban a lábbeliddel, mint magaddal?

Szappanbuborékunkat kipukkasztja egy érkező busz. Te felszállsz, s utánad gondolkodás nélkül én is lépek. Veled szemben foglalok helyet. A mögötted ülő csajokkal már szemeztem, ellenben te még rám se néztél. Meg kell jegyeznem, hogy hozzájuk képest üdítő látványt nyújt a természetességed. A mai világban mindenki másnak akarja kiadni magát azért, hogy elfogadják. Téged nem kebelez be sem díszlet, sem csillogás. Talán ezért vagy olyan érdekes. Eszembe juttatod, mire vágyunk mind. Arra, hogy felfigyeljenek ránk álarcok nélkül s annak lássanak, amik vagyunk. Ahogy leszállsz s eltűnsz az autók és emberek egyvelegében, nem is fogod tudni, hogy itt voltam. De én láttalak.