Egyre többen hisszük azt, hogy a modern technika előrevisz minket az életben, és hogy mások szemében annál többek leszünk, minél több okoseszköz van a birtokunkban. Ma már nemcsak a telefonunk okos, hanem az óránk, a tévénk, a hűtőnk, különleges esetben a virágcserepünk is. Ezek az eszközök valóban megkönnyítik a mindennapjainkat, viszont el is kényelmesedünk tőlük, és szépen lassan, fokozatosan elkezdünk visszafelé fejlődni. Amíg ezek a rendelkezésünkre állnak, eszünkbe sem jut saját tudásunkat és képességeinket fejleszteni, mert úgy érezzük, nincs semmi szükségünk rá, a technika úgyis mindent megold helyettünk, nincs értelme túlterhelnünk magunkat. Ha unalmasnak tartjuk, ami körülöttünk történik, mindig van lehetőségünk elmélyedni okoseszközünk világában, ami ilyenkor teljesen hatalmába kerít minket, még akkor sem tudnánk szabadulni tőle, ha szándékunkban állna. Miért is sajnálnánk ilyen cuccokra költeni a pénzünket, ha csak így tudunk lépést tartani a környezetünkkel? Aranyat ér a pillanat, amikor barátainknak, rokonainknak vagy épp kevésbé közeli ismerőseinknek elújságolhatjuk, hogy milyen új okoseszközt sikerült beszereznünk. Meg sem fordul a fejünkben, hogy mit vásárolhattunk volna helyette, hiszen ettől lehetünk igazán boldogok… egy ideig. Amikor elmúlik a varázs, elkezdünk azon gondolkodni, miért vettük meg az adott termék új verzióját, amikor az nem ér sokkal többet a réginél. Erre is sikerül mindig magyarázatot találnunk: mindig arra kell váltani, ami éppen divatban van. Nem mi vagyunk a hibásak, a tévében mondták, hogy ezt a terméket mindenképpen meg kell venni, mi csak hallgatunk rájuk. Az év végén ráébredünk, hogy bár idén négyszer vásároltunk új okosórát, mi magunk mégsem lettünk intelligensebbek tőle… A technika fejlődése a jövőben sem lassul le, mi viszont még tudatlanabbak leszünk, mert kevesebbet kell gondolkodnunk a fontos kérdéseken, megteszik helyettünk eszközeink. Kíváncsian várom, mikor találnak ki olyan tárgyat, ami képes megérezni, hogy le akarjuk cserélni és sértődöttségében megsemmisíti magát. Már most is többet tudhatnak meg rólunk cuccaink, mint azt hinnénk és szeretnénk. Ha vissza tudnánk fogni magunkat legalább annyira, hogy néhány órára el tudjunk szakadni tőlük, akkor nem lennénk ennyire függők, szabadabbnak éreznénk magunkat. A revolúció lassítható lenne, ha képesek volnánk ésszel használni eszközeinket. Egyes helyzetekben például nem lenne szükségünk a Google-térkép segítségére, mert magunktól is tudnánk tájékozódni, mi mégis igénybe vesszük azt, mert így szoktuk meg. A 21. század találmányai akár előre is vihetnének minket, csak a felfogásunkat kellene megváltoztatni.