Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek

Gondolkodtál azon, hogy mi állhat bizonyos emberek tetteinek a hátterében? Érdekelt, hogy melyik az a cselekvés vagy kijelentés, ami egész életedre kihathat? Másképp élnél, ha tudnád, hogy az utolsó percekben számot kellene adnod mindenről? Ezen kérdések képezik A gyertyák csonkig égnek című alkotás alapkoncepcióját.

Vegyes fogadtatása ellenére az 1942-ben publikált regény válni a hazai és nemzetközi szépirodalmi kínálatban maradandóvá tudott. Többek között angol és olasz fordításával is találkozhatunk. A mű hűen tükrözi Márai Sándor művészi stílusát: nem odaillő igék használata, filozofikus mondatszerkesztés, lírai leírások, karaktertípusok és ellentétpárok.

A történetben két, életútja végén álló férfi találkozik egymással. A beszélgetőpartnerek, Henrik, az igazság harcosa, a hithű katona és Konrád, a „másféle ember”, a művész. Konfliktusukból egy halott nő képe emelkedik ki, a Krisztináé. Csonka dialógusok révén tárulnak elénk azok a kérdések, amelyekre negyven évet vártak, hogy feltegyék. A sztori során egyetlen szempontot ismerünk, a Henrikét. Nagymonológja, elemzései fedik le a többi karakter szándékait, cselekedeteit. Éjszakába nyúló kommunikációjuk legfőbb témái a megcsalás, a féltékenység, a barátság és az árulás.

Az elbeszélés visszaemlékezéssel indul, a ház cselédjével, Ninivel folytatott párbeszéd keretbe zárja. Megismerjük a kezdetek kezdetét, és fokozatosan építkezünk a csúcspontig, a gyilkossági kísérletig. A társadalmi kötöttségek ellenére az arisztokrata és a szegény nemes gyermeke barátságot köt. A mód, ahogy Márai Sándor a közöttük kialakuló kapcsolat mélységét taglalja, ahogy mindent együtt éltek meg, szerelmi szálat is sejtet másodlagos értelmezésben, bár a szerző a cselekményt teljesen más vonalon vezeti tovább.

Felnőtt korukra differenciáik egyre jobban kiütköznek. Míg Henrik tökéletesen beilleszkedik a társadalmi konvenciókba és élvezi hivatását, addig Konrád csak kényszerből választja a katonai pályát, idegen a világban, amiben létezik. Önmagát a bűnösnek számító zenében, a szenvedélyben találja meg. Az alkotásban a zene a közösségteremtő ereje mellett falat képez két embertípus között, elidegenít egymástól két csoportot: az érzőkét az értőkétől.

Barátságuk ennek ellenére még akkor is töretlen, amikor Henrik megnősül. Egy nap azonban azzal kell szembesülnie, hogy bizalmasa fegyvert szegez rá egy vadászaton, másnapra pedig elhagyja az országot. Barátját kutatva Henrik felkeresi annak birtokát, és ott találja saját feleségét. Abból adódóan, hogy az asszony milyen ismerősen mozog a helyiségben, ahol Henrik először tartózkodott, szerelmi háromszög kínzó képe rajzolódik ki előtte. A házasok attól a naptól kezdve külön élnek.

Negyven évvel később a kezdetleges vádlott és vádló felállást Henrik analízise megbontja. Kérdéseit legtöbbször mesélőnk saját maga válaszolja meg. Ennélfogva a bosszúvágy átvált hősies igazságkeresésbe, majd egyfajta béke és búcsú keverékévé alakul. Márai Sándor mindezek mellett képes végig fenntartani a feszültséget, fokozatosan adagolni a drámát, amire nem is számítottunk, de akad.

A könyvben az író megjeleníti a monarchia korabeli Bécs korrajzát, szemlélteti a Magyarországon élő vidéki nemesség környezetét, helyzetét. A paradoxonok, párhuzamok, ellentétek hangsúlyosak. Élők vitatkoznak egy halott nőről, a bukott világrend árnyékában. Dicsőítik a keresztényibb múltat, ahol a felszarvazott méltósággal viseli a csalást, ahol a jellem az erkölcsi piedesztál csúcsa, pedig életük végére mindketten hasonló vétségekről vallanak.

Górcső alá venném még Márai Sándor női karaktereinek, különösen Krisztinának a jellemvonásait. Ő a kiszolgáltatott feleség, aki inkább hálából, mint szerelemből megy férjhez. Titokban lázad a rendszer ellen, de az első buktató után belekeseredik státusába. A nő, aki naplójával mindvégig az őszinteségre törekszik, aztán akad valami, amit már nem mer elmondani. Az áldozat, akit mindkét szeretett férfi elárul és magára hagy. Krisztina elég passzív figura, mégis képes ennél több lenni. Kísértetként köti össze a férfiak életét, emlékeit, múltját. Krisztina naplója lenne minden titok nyitja…

A könyvből filmes adaptáció is készült (elérhető a Videán). Képi világ szempontjából a minőség elég rossz. A képernyőn idős karaktereket láthatunk, ami kissé szokatlan, de elfogadható lenne, ha profibb színészi játékkal társulna. A fontosabb szereplők: Avar István (Henrik), Agárdy Gábor (Konrád), Tompos Kátya (Krisztina), Csernus Mariann (Nini).

Számomra a könyv 8/10. Mindenkinek ajánlom, aki elgondolkodtatót szeret olvasni. Ez alól kivételt képeznek a vegetáriánusok. Az iromány a vadászat élvezetéről szóló elmélkedést is tartalmaz.