Új és ismerős arcok, a már megszokott klassz zene, a basszusgitár dübörgő lüktetése mellkasunkban és egy váratlan szülinapi felköszöntés. No, ezért igazán megérte kimozdulni szerda este még a zord idő ellenére is, hisz a spontán dolgok mindig jól sülnek el. Habár a pálinka ez alkalommal elmaradt, a jókedv így is garantált volt, és az est végére mindenki táncra perdült, az ülőhelyekre pedig semmi szükség sem volt.

Egy este elég volt ahhoz, hogy lerombolja a tévhitet, miszerint a generációs szakadékok áthidalhatatlanok, hisz a legutóbbi Gitáresten – az Igazin fiatal az időssel szórakozott olyan felhőtlenül, amit még Fenyő Miklós is megirigyelne. Az is bebizonyosodott, hogy nem kell száz meg száz ember egy hatalmas bulihoz, szűkebb, családias körben is ugyanolyan jól érezhetjük magunkat, mint a legmenőbb klubokban, sőt talán még jobban is. Manapság gyakran feltevődik a kérdés, hogy a fiatalokat el lehet-e csábítani az élőzenével, tudják-e értékelni az igazi, valamit elmondani akaró, mély emberi érzelmek kavalkádjait kifejezni vágyó dalokat, vagy csak az elektronikusan tálalt üres ritmusok mozgatják meg zsigereiket.

Szerencsére mindig van kivétel, mint az a leányzó, aki szívvel-lélekkel énekelte a közönséggel együtt a Republic 16 tonnáját és a Magna Cum Laude Vidéki sanzonját. Uglár Réka elsőéves egyetemi hallgató elmondta, második alkalommal jött el gitárestre, hisz nagyon szereti az örökzöld magyar slágereket, még akkor is, ha ez nem jön be minden fiatalnak. Szerinte fontos, hogy ezek a slágerek ne merüljenek feledésbe, és meggyőződéssel vallja: „igenis, még mindig a retróra lehet a legjobban bulizni.”Azt is hozzátette: „Egy ilyen gitáresten néha jobban érzem magam, mint egy nagy buliban, hisz itt nem az a lényeg, hogy leissza magát az ember, és addig táncol, míg összerogyik, hanem épp alkalmas arra, hogy hatalmas felhajtás nélkül is fantasztikusan tudja érezni magát.”

És igen, néha csak ennyi kell ahhoz, hogy az ember helyrezökkenjen és újraértelmezzen számára fontos dolgokat, hisz a zene testi-lelki szükségleteink egyik lételeme már évezredek óta, és sok kétségre választ tud adni. Ahogyan Miklós Gyuri, a zenekar frontembere fogalmazott, gitáresten a dalok többségét olyanokból válogatja, amelyek kiállták az idők próbáját és nemcsak szórakoztatnak, hanem esetleg nevelnek, elgondolkodtatnak, irányt mutatnak. Őt idézve: „dalok azokból az időkből, mikor még az kezdett el zenélni, akinek mondanivalója is volt, nem pusztán szórakoztatni akart.”

Természetesen a szórakozás még így sem elhanyagolandó, hisz mindenki olyan beleadással énekelt és táncolt, mintha ezen múlott volna a sorsa. A felpezsdült hangulathoz elég volt csupán a pálinka dala, így senki sem hiányolta a muníciót magát, hanem a sör lágy mámorával is megelégedett, a kivételesebbeknek pedig pusztán a zene bódító ereje is garantálta a jókedvet. Voltak, akik széles mosollyal, nagyon aranyosan próbálták elkapni a ritmust, ám jobban tisztelték annál, mintsem rá lépjenek, de itt amúgy sem az számít, hogy ki tudja lepipálni a másikat tánctudásban.

Vajon honnan ez a sok energia, amit a zenekar közvetíteni tud a közönségnek? Miklós Gyuri szerint a válasz egyszerű: „A zenélés lendületéhez a zene szeretetére van szükség, arra, hogy szeressük hallani, milyen szépen is szól együtt az, amit mi produkálunk… és persze fontos a közönség visszajelzése is, hiszen az energiánk egy részét abból nyerjük, ami visszajön tőlük.” Habár tisztában van vele, hogy a mai fiatalokhoz nehezen jut el a gitár hangja a sok tuc-tuc zenén keresztül, tudja, hogy vannak kivételek, akiket meg lehet szólítani, és értük érdemes ezt az egészet addig folytatni, ameddig csak lehetséges. Szerinte a mai fiatalok sokfélék, sokszínűek, nem lehet egy kalap alá venni őket. Van, aki fantasztikusan ügyes, értelmes, okos és céltudatos, de a többséget a szél irányítja, csak teng-leng, és nem veszi észre az élet fontos dolgait, mert a telefonja simogatásával van elfoglalva. „Felébredni… Talán ez az, amire szükségük lenne…” – mondta. De hogyan lehet ezt elérni? Valószínűleg a zene nyelvén keresztül.

13055883_1127074220667838_4927805596583509052_oKépek: az esemény Facebook oldaláról.

Hozzászólások