Az alkotás mintájául szolgált Stephen King azonos című kisregénye (The Shawshank Redemption), amelynek rendezője a magyar származású Frank Darabont. Számos tévhit alakult ki a szakmában az adaptációt illetően, mert a hatalmas horderővel bíró lényeget sokan elszalasztották, s hol biblikus, hol mesei elemeket véltek benne felfedezni, pedig csupán az élet milyenségére világított rá. A nézők elismerése az IMDb rangsorán mutatkozott meg igazán, ahol 9.3-as átlagával magabiztosan tartja első helyét.

Az 1994-ben bemutatott dráma minden idők legsikeresebb filmjévé vált tehát. Hol­lywood remekei a mai napig nem tudták megközelíteni azt a megragadhatatlan, emberfeletti erőt, amelyről e történet szólni kíván. Az üzenet egyszerű – mindenki számára létezik kiút a kín romjai alól –, ám ennek megtalálása egy rendkívül bizalmas világban keresendő, hiszen a lehetőség bennünk lakozik. Nem számít, mit éltünk át, mennyit dacoltunk az igazságtalanság kibírhatatlan sorsával vagy a kiürült társadalom néma foszlányaival, saját életünk megvalósítása az egyetlen létező feladat! Búcsút kell intenünk a ránk aggatott ósdi szerepeknek, szakítanunk kell manipulált, üres gondolatainkkal és a porként ránk ragadt passzivitással. A film főszereplője, Andy Dufrense (Tim Robbins) 20 évig fejtegette a titkot, képessé vált megragadni. A két évtizedet felölelő életszakaszban meghökkentő, egyedi történet bontakozik ki, ami tökéletesen fedi rejtett álmaink örökértékű szabályait. Az élet filmjében mindenki saját maga kerül az élre, ám a dráma üzenete még ennél is tovább megy, mert a rendező hatáskörével is mi rendelkezünk, méghozzá a forgatókönyv egyedüli íróiként. (Továbbolvasás csak saját felelősségre. Spoilerveszély!)

A történések 1947-ben kezdődnek, Andyt, a fiatal bankárt ártatlanul börtönbe zárják felesége és annak szeretője meggyilkolásának vádjával. Életfogytiglan büntetéssel sújtják egy olyan bűntényért, amit sosem követett el. Mindig is hangoztatta ártatlanságát, ám az események zavarossága és az emberek gonoszsága annyira felkavarja, hogy képtelen megmaradni józan ítélőképessége mellett, s már ő maga sem képes felfogni, mi is történt valójában. A börtönben barátságot köt a 20 éve raboskodó Ellis Boyd „Red” Reddinggel (Morgan Freeman), akinek személyében igazi barátra tesz szert.

barátság

Idővel egyre többet tudnak meg egymásról, és mivel Red képes becsempészni apróbb tárgyakat, Andy egy geológus-kalapácsot kér, majd csinos nőt ábrázoló moziplakátot. A falak mögött mindennemű bántalmazás és megaláztatás ellenére Andy egyre erősebbé válik, s igyekszik megragadni minden pillanatot a szabadulás kiolthatatlan vágyával. Az évek alatt próbál minél több emberséget hozni Shawshankbe, leveleket és pályázatokat ír, amelyek idővel meg is hozzák a börtönben az áttörést. Számos jelképes eseménynek lehetünk tanúi ez idő alatt, megmutatkozik a zene és az írás igazi ereje, távol a hamis értékek homályától. Valahogy a szavak börtönéből is kikívánkozik a lényeg, s csak így, a makulátlan burkolatban feltárulkozik a végtelenség rejtett övezete.

Andy megpróbál bizalmába férkőzni a börtön igazgatójának, s hivatásának köszönhetően tudását az illegális jövedelemszerzésben kamatoztatja, a vezetőség javára. Egy új rab érkezése viszont hatalmas segítséget nyújthat Andynek, mivel birtokában áll olyan információknak, amelyek folytán szabadlábra helyezhetik, ezért be is adja kérvényét. De az igazgató tudja, hogy kényes ügyei napvilágra kerülhetnek, ha a bűnöst szabadlábra helyezik, ezért a kérelmet nem továbbítja, s az új elítéltet megöleti. Andy ráeszmél, hogy csakis saját erejéből juthat ki, ezért megkéri Redet, hogy látogasson majd el Buxtonba, ahol a mezőn egy fa alatt, kövek között szürke ládát rejt majd el a számára, feltéve, ha kikerül. Elhangzik még a Csendes-óceán partján fekvő Zihuatanejó város neve, ami látszólag semmitmondó Red számára. Ezen az estén, 20 év után vette kezdetét a nagy fordulat: hatalmas vihar tombolt Shawshank körül, mennydörgött és villámlott, mindent áthatott az éjszaka védelme, ezzel támogatva a szabadulás pillanatát. A jó győzött a rossz felett, Andy kitör a börtön falai mögül, és felfedi az igazgató aljas tettét, aki a kudarcba beleroppanva öngyilkossághoz folyamodik.

eső2

Már 1967-et írunk, s Redet 40 év után feltételesen szabadon bocsátják, ám képtelen megbirkózni a felgyorsult mindennapokkal, hiszen hozzánőtt a falakhoz. Valaki a rács mögött is szabaddá lehet, míg a kinti világ embere valójában az igazi börtöntöltelék megtestesítője. Red semmi értelmet nem lát így az életben, csak barátjának tett ígérete hajtja: „A remény jó dolog, talán a legjobb, és semmi jó nem halhat el!”

A film befejező része: „Élni akarsz jobban vagy pedig meghalni? Átkozottul igaz! Életemben második alkalommal szegtem meg a törvényt, engedély nélkül hagytam el a várost, remélem, emiatt nem fogják lezárni az utakat, egy ilyen vén sittes miatt. Olyan izgatott vagyok, hogy alig tudok nyugodtan ülni, úgy kavarognak a gondolataim. Ez olyan érzés, melyet csak szabad ember ismerhet, egy olyan szabad ember, aki hosszú útra indul, de az út kimenetele bizonytalan. Remélem sikerül átjutnom a határon, remélem, találkozom a barátommal és megrázhatom a kezét, remélem az óceán olyan kék, mint álmaimban volt. Remélem…”