„Képzeld el, hogy a csillagok nem azok, amiknek gondoljuk őket. Képzeld el, hogy a távoli fények nem a Nap sugaraiból áradnak, hanem szárnyunkból, midőn angyalokká változunk. […] Képzeld el, hogy mind a nagy terv részei vagyunk, melyet egy nap majd megértünk.”

A történet magával ragadó, bájos, mégis elgondolkodtató. Szó van benne igaz szerelemről, sorsról, beteljesedésről. Olyan kérdések vetődnek fel az emberben, hogy vajon a sors előre meg van-e írva, van-e végzet? Létezik-e olyan dolog az életben, amit halálunk előtt mindenképpen el kell végeznünk? A továbbiakban csak az olvassa, aki ismeri a történetet, vagy akit nem zavar, ha előre tudja a szálak fonódását.

A film elején felbukkanó titokzatos idegen, Peter Lake életét követhetjük végig, akiről megtudjuk, hogy egy kis hajón ért partot New Yorkban még csecsemőkorában, majd tolvajkodással kereste kenyerét. A tolvajt üldöző gonosz banda elől egy titokzatos fehér ló menti meg, amikor is a valódi történet elkezdődik. A ló különleges képességekkel bír, szárnya van, és ő vezeti el gazdáját az igaz szerelméhez is, aki egy vörös hajú, tüdőbajban szenvedő szépség, Beverly Penn. Sorsuk előre meg van írva, a lánynak mindenképpen meg kell halnia, ami nemsokára be is következik. A Petert üldöző banda vezetője a halálról nem tudva úgy gondolja, hogy a férfi megmentheti a lányt, ezért mindenképpen el akarja tenni őt láb alól. Azonban arra nem számít, hogy nem Peter menti meg a lányt, hanem a lány ad neki olyan erősségű szerelmet, amivel száz évig is képes élni. Tehát amikor azt hisszük, hogy Beverly és Peter halála az a pont, ahol a film szomorú véget ér, rá kell jönnünk, hogy a történetnek közel sincs még vége. Peter nem hal meg, elveszti emlékezetét, nem tud semmit magáról, nem emlékszik a múltjára. Évekig csak bolyong tudatlanságban. Sikerül-e visszaemlékeznie régi életére? Eszébe jut majd, ki volt a szerelme? Ha pedig mindezekre választ kap, vajon azt is sikerül megfejtenie, hogy mi az ő feladata, miért kellett évszázadokig élnie kedvese nélkül?