Szilágyi-Gál Mihály egyetemi adjunktus többek között az álhírek pszichológiai hátteréről és elterjedésük okairól beszélt a XII. Kommunikációs Napok szombati programjának nyitóelőadásán.

Az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetének oktatója olyan esettel példázott a fake news jelenségre, amelyet megjelenésének idején még nem neveztek nevén. Az 1989-es felkelést említette, amelynek idején több romániai városban terjedt olyan álhír, amely szerint megmérgezték a vizet. A hírt nagy valószínűséggel a hadsereg egyik egysége indította el abból a célból, hogy visszatartsák a rendszer ellen lázadókat. A lakosságra hatással volt: komoly riadalmat keltett.

Szilágyi-Gál fontosnak tartja, hogy el tudjuk különíteni egymástól az álhír és a hamis hír fogalmát. Az előbbi olyan hamis információn alapszik, amelyet valaki szándékosan indított el, az utóbbinál pedig fennáll az esély, hogy emberi tévedésről van szó.

„Az álhírt nem lehet bizonyítani, viszont igazán cáfolni sem, mert olyan meggyőződésstruktúrán alapszik, amely nem a tények világához tartozik. Megcáfolhatják ugyan, de ettől az áltény jellege még nem változik meg az emberek fejében. Ezért szokták az álhíreket részben a pszichológia területén vizsgálni” – világított rá a jelenség egyik legfontosabb problémájára a szakember.

Szerinte olvasóként, újságíróként és kutatóként is érdemes elgondolkodni azon, hogy az adott hírt mi alapján lehet megkérdőjelezni. Nyilvánvalóan elsősorban a források számát, közeliségét és hitelességét kell ellenőrizni. Az úgynevezett tudományos szigor sokkal inkább jelen van a cáfolásra való törekvésben, mint az igazolásra való törekvésben, mert a hitelesnek és igaznak tűnő információt könnyen elfogadjuk. A hírnek viszont akkor van komoly igazságértéke, ha semmilyen úton, többszöri próbálkozás után sem tudunk cáfolatot találni rá.

Több oka van annak, hogy az elmúlt években elszaporodtak az álhírek. Az online kommunikáció egyik buktatója, hogy rengeteg hír és információ kerülhet be szerkesztés nélkül abba a térbe, ahol a szerkesztettek vannak, így sokan nem tudják elkülöníteni a kettőt egymástól. A kritikai idő hiánya is fontos tényező a nyomtatott és online tartalmak esetében egyaránt. A megosztás jelensége miatt dominálnak a nagyon rövid, kifejtetlen szövegek, hiszen a fogyasztók nagy része részletes olvasás nélkül járul hozzá egyes tartalmak terjesztéséhez, a média munkatársai pedig ehhez alkalmazkodnak. Gyakran nem hagynak időt a pontos ellenőrzésre és az esetleges cáfolatok keresésére.

„Az információ hálózati jellegére is érdemes kitérni. Az európai olvasó nem érzékelheti a személyes terén kívüli dolgokat, például azt, hogy mi a helyzet a Szíriából indult menekültáradattal, így nehezen tudja ellenőrizni az erről kapott hírek hitelességét” – tette hozzá előadása végén az elmondottakhoz az egyetemi adjunktus.