Barrey Levinson olyan amerikai politikai vígjátékot tár a néző szeme elé, hogy elakad a szó, megfagy a levegő, tudatosul bennünk, a média rabjaiban, hogy mennyire befolyás alatt vagyunk. Nem azon kell tűnődni, hogy befolyásol-e a média, hanem azon, meddig mehet el a manipulációban.

A média már a kezdetek óta manipulálja az embereket. Levinson nem az alapkérdést teszi fel, hanem egy végső szakaszt mutat be. Elgondolkodunk mi, nézők, hogy létezik-e egyáltalán olyan határ, amit átlépve már nem hiszik el az emberek, amit a tévében, rádióban látnak és hallanak. Barrey Levinson filmje szerint sokat nem változott a világ. Ha van egy jó producered, a film esetében Stanley Motss hollywoodi filmproducer, akit Dustin Hoffman alakít, és azt hitetsz el több millió emberrel, amit csak akarsz, akkor tiéd a világ. Hogy miért? Mert akkora hatalmad van, hogy akár a CIA sem csinál problémát belőle, mivel ti az elnök emberei vagytok. És ha mégis akad valami gond, mi a válasz? Ááá, persze, tudom, mert láttam a tévében.

Ez a film kulcsmondata. Akárhányan akarnak igazságot szolgáltatni a kitalált albániai háborúval kapcsolatban, Conrad Brean elnöki tanácsadó, akit Robert De Niro játszik, egy mondattal elintézi a kételkedőket. Hisz láttam a tévében. Igen, akkora hatalma van Conradnak, Winifred Ames elnöki asszisztensnek, hogy az igazságszolgáltatásnak semmi esélye.

Hogy mit lát az ember a tévében? Rengeteg mindent. De mi az igazság? El tudja dönteni a tévét bámuló laikus, hogy kint mi történik igazából, és mennyi igaz abból, amit a média közvetít felénk? Amit a média közvetít, az az igazság, az történt meg. De miről is szól ez a manipuláció? Na, felkeltettem már az érdeklődésedet? Még nem? Várj csak… Szóval miről is szól ez a manipuláció? Ó, igen.

Önérdekről: az elnököt 11 nap múlva kéne újraválasztani, az elnök emberei meg az állásukat szeretnék megtartani. Nem is rossz munka, amikor te dirigálsz mindenkinek csak azért, hogy eltussold az elnök mocskos tetteit. Csak előtte épp egy újabb kis bibit kell eltussolni: az Egyesült Államok elnöke a választások előtt szexbotrányba keveredett egy cserkészlánnyal, és ez csökkentheti az újraválasztási esélyeit.

Az elnök emberei mindent elkövetnek, hogy a választók figyelmét a botrányról eltereljék, így születik a fiktív háború Albánia ellen, több dalt és háborús hőst kreálnak ahhoz, hogy az elnök népszerűsége az egekbe szökjön. Mindenki elfelejt mindent, egy háborús hős temetését is megrendezik, aki igazából börtönben fogva tartott elítélt, de ez sem okoz problémát, mert időközben meghal, így a producernek még annál is jobb ötlete támad: háborús hősnek illendő temetést! Leforgatják, már adják is a tévében és lám, mindenki megnyugodva konstatálja, hogy az Albániában fogva tartott fogoly hősiesen harcolt, de nem élte túl. Hogy honnan tudjuk ezt? Láttam a tévében…

A film végén a producer szeretné learatni a babérokat, viszont ennek titokban kell maradnia. Senki nem tudhatja az igazságot. Az eltussolt szörnyűségeket. A producer nem tágít, így az elnök emberének, Breannak kutya kötelessége megoldani a dolgot egy szívinfarktussal. Manipuláció? Á, dehogy. A modern kor szépsége, ez a világ, amiben élünk. Minden kéz tisztára mosva, galádságok elfelejtve, minden lélek megnyugszik, az elnök újra a trónon. Hogy honnan tudom? Láttam a tévében.