„Ez egy mocskos játék.” „Senki nem tudja a teljes igazságot. Mi tudjuk a teljes igazságot” – hangzik el Harry herceg szájából a Harry & Meghan című „dokumentumsorozat” első előzetesében. A Sussex-páros a 2020-as „Megxit” óta interjúkat ad, podcastot indít, produkciós céget hoz létre és mindezek előtt, után és közben az igazságot akarja a nagyközönség elé tárni. Nézzük, mennyire sikerült ez a Netflix második legnézettebb szériájában.

A már elhíresült Oprah Winfrey interjú óta az étert ellepték a találgatások, hogy vajon mikor és hogyan tér vissza a képernyőkre a hercegi pár. Sokan számítottak dokumentumfilmre/sorozatra, ennek első egysége december 8-án debütált is a Netflixen. Ezzel pedig rá is kanyarodhatunk az első problémára: ez nem dokumentumsorozat. Legalábbis nem teljesen és nem úgy, ahogy az egyszeri tényalapú sorozatkedvelő elvárná. Világosra, tökéletesre és gazdagra exponált felvételek és mind a párhoz közel álló/fizetett megszólalók tarkítják az első három részt.

Bár nekem szimpatikus Harry és Meghan aktivizmusa és kiállása bizonyos társadalmi ügyek mellett, sőt visszalépésüket sem tartom ördögtől valónak, néhány pontján a sorozatnak mégis azt éreztem, hogy én ezt nem tudom tovább nézni. Fahéjas cukorban megforgatták, csokival leöntötték és egy kis kókuszreszelékkel is megszórták a három részt, mielőtt a nézők elé került volna. Szerelmük valódiságát és megismerkedésük történetét egy pillanatig sem akarom vitatni, hiszen az szemlátomást igaz és hiteles. Azt sem akarom kétségbe vonni, hogy Sussex hercegnéje nem tudott mit kezdeni a királyi családba tartozás kötöttségeivel és a paparazzihadak veszélyével, mert Diana hercegnő tragikus esete óta tudjuk, hogy ezek az emberek nem ismernek lehetetlent. Ezenfelül a rasszizmus és az angol gyarmatosítás kérdéskörét tényekre alapozva, hitelesen, szakértők megszólaltatásával mutatják be és párhuzamot vonnak a Meghant ért atrocitások és a fajgyűlölet között. Ez mind rendben van, hiszen a brit rasszizmus soha nem látott méreteket képes ölteni, akár az uralkodócsaládon belül is. Mindezen szükséges és szépen tálalt szálak azonban nem elegendőek ahhoz, hogy – számomra – a sorozatot megmentsék.

Mindig visszatetszőnek érzem és dühít, amikor valaki a magánéletét, a beleegyezésüket adni és a nyilvánosság erejét felfogni nem képes gyermekeit és intim pillanatait váltja hírnévre és teszi pénzzé. A dokumentumnak csak jóindulattal nevezhető sorozat elkészültéig a hercegi pár foggal-körömmel védte Archie és Lilibet identitását és gyermekkorát, hasonlóképp a saját magánéletüket. Elmondásuk szerint a visszalépés egyik oka is az, hogy normálisabb, nyugodtabb életet akarnak a gyerekeiknek és önmaguknak. Ehhez képest a sorozat első fele érdekes módon hemzseg az intim felvételektől, amelyeket Harry és Meghan önként lefilmezett és dollármilliókért átadott a készítőknek, a két gyerek minden második házi, telefonos felvételen rajta van. Magyarán, felrúgtak olyan kardinális elvi kérdéseket, amelyektől a közönség hitelesnek és emberinek látta, érezte őket.

Vizuális megvalósításában a sorozat igényes és minőségi, azonban a tökéletesség látszatát keltő hátterek és felvételek életszerűtlenek, Meghan helyenként túljátssza magát, és erőszakosan akar szimpatikus lenni, csak ezt Harryvel épp elmulasztotta előre közölni, egyes jelenetekben III. Károly kisebbik fia maga is szemlátomást megrökönyödik felesége alakításán.

A második szakaszban, az utolsó három részben láthatjuk a pár esküvői előkészületeit, a ceremóniát, hosszasan kitérnek Meghan apjára, aki az esküvő előtti periódusban nagyon sok pénzért adott el képeket és állított valótlanságokat a bulvársajtónak. Tovább taglalják a brit rasszizmus, a média kérdéskörét, bemutatják a hercegné vetélését, a sorozat pedig festői családi felvétellel ér véget. A Netflixen december 15-étől látható ezen második adag egyáltalán nem sikerült kevésbé cukormázasra. Számomra a legfelháborítóbb a riporter jelenléte. Azon túl, hogy hitelességet sugalmazni hivatott felbukkanása erőszakkal nyomná le torkunkon a sorozat dokumentum jellegét, a riporter – akinek a nevét sehol nem találtam meg széles e világhálón – egyszer sem teszi fel a kínos, ám annál égetőbb kérdést: nektek, kedves Harry és Meghan, mi a felelősségetek, szerepetek ebben a cirkuszban? Persze, elfogadhatatlan, amit a bulvársajtó és a királyi család bizonyos tagjai produkáltak, de ti hol vagytok ebben az egészben? Nem, nem akarok áldozatot hibáztatni, hiszen az őket ért atrocitásokat nem lehet elvitatni és kétségbe vonni. Mégis, az ember, a néző elvárja, hogy a személyek, akikről a sorozat készül, kerüljenek olyan helyzetbe, kapjanak olyan kérdéseket, amelyek kapcsán muszáj bevallaniuk, hogy ők sem tökéletesek. És valahol itt fogható meg a sorozat legnagyobb hibája: bár mindannyian tudjuk, hogy ami a sussexi párral történt, szörnyű és senki nem érdemel ilyesmit, mégsem bírunk sajnálattal viseltetni irántuk. A dokumentumfilmek, sorozatok általában oda futnak ki, hogy megértessék az összefüggéseket a nézővel, és empátiát, együttérzést váltsanak ki az áldozatok iránt. Itt azonban, a tökéletes díszletben tökéletesen leforgatott tökéletes szerelmespárnak ez nem sikerült. Talán majd legközelebb, amikor nem a tökéletesség lesz a cél, hanem valóban a „teljes igazság”.

Kép forrása: Sky News