Az ember egyik legnagyobb hibája az előítéletesség. Képes anélkül is véleményt formálni, hogy akár a legkisebb lépést is megtenné a megismerés felé, és úgy gondolja, hogy számára elég, ha egyetlen pillantást vet a dolgokra, máris el tudja dönteni, hogy az jó vagy rossz, fekete vagy fehér. Az árnyalatok tanulmányozása csupán idővesztegetés.

A nők nem tudnak vezetni. A szőke nők buták. A férfiak mind egyformák. A homoszexuálisak gyógyszeres kezelésre szorulnak. A feketéket meg haza kell küldeni. Úgy dobálózunk ezekkel a mondatokkal (és sok esetben viccekkel), mintha ezek a világ legtermészetesebb, legegyértelműbb tényeit takarnák. Mintha ezekkel a megállapításokkal a világ egy sokkal egyszerűbb hellyé vált volna. Olyan általánosan elfogadott kijelentések ezek, amelyekre anélkül bólintottunk rá, hogy megbizonyosodtunk volna arról, biztosan igazak.

És most be kell vallanom, hogy ez az írás eredetileg a múlt heti, amerikai elnökválasztás véleményezésének indult. Aztán rengeteg töprengés után rájöttem, hogy valójában Donald Trump kampánya is az előítéletesség talaján nyugszik. Majd később az is világossá vált, hogy tulajdonképpen a szó szoros értelmében vett választások is az emberek előítéletességén alapszanak, hiszen úgy szavazunk valakire, hogy legtöbb esetben fogalmunk sincs arról, hogy valójában milyen is az az ember, hogy az, amit mond, igaz-e vagy sem. Úgy döntünk, hogy csak az előítéletünkre, néhány benyomásra és pár előre megírt szövegre hagyatkozunk. Jó esetben meg arra, hogy az, amit az általunk kiválasztott ember képvisel, megfelel-e annak, ahogyan elképzeljük a világot.

Donald Trump, mint ahogy azt az elmúlt egy év során hangoztatta, a nőket ágyban, a mexikóiakat fal mögött és a fehér emberen kívül minden egyéb embertípust Amerikán kívül szeretne látni. Így képzeli az Amerikai Egyesült Államok 45. elnöke a világot. Az amerikai nép pedig, mint az november 8-án kiderült, nagyon is egyetért ezzel. Kampánya során Trump nagyon jól ráérzett arra, hogy az embereket előítéletüknél fogva a legkönnyebb vezetni, rájátszott a világban kialakult sztereotípiákra, meglátta az emberek gyenge pontját és ott kapta el őket. Hangot adott az előítéletnek, ám nem az vált hangosabbá, ami ellene, a tettei és a szavai ellen irányult, hanem az, amit mindezzel kiváltott az emberekből.

S hogy mikor csendesül el majd a zaj? Mikor ébredünk rá arra, hogy az egyértelmű megállapítások mégsem tették egyszerűbbé a világot, s hogy néha az árnyalatok rejtik a lényeget? Talán az előttünk álló pár év majd válaszolni fog ezekre a kérdésekre, s épp Donald Trump lesz az, aki megcáfol minden eddigi előítéletet!