Az angyalka pénztárcájának feneketlennek kell lennie! Másképp hogyan is tudna annyi szép dolgot minden gyereknek – vagyis majdnem mindegyiknek – a karácsonyfa alá varázsolni, ha nem lenne végtelen mennyiségű kincs a tárcájában? De akkor miért van az, hogy sok helyen nincs ajándék a fa alatt, sőt még karácsonyfa sem díszeleg a ház melegében? Vagy azt miért engedi meg az angyalka, hogy helyenként az otthonnak melege se legyen, de sokaknak talán még olyan helyük se, amit otthonnak nevezhetnek? Az angyalka róluk megfeledkezett volna?

Az egyik részem nagyon szereti a karácsonyt. A fényeket, a forró csokit, forralt bort, az intenzív narancs- meg fahéjillatot, a csilingelő kedves zenét, a meghitt istentiszteleteket, és még hosszasan sorolhatnám, annyi szívmelengető ismérve van ennek az ünnepnek, sőt a teljes decemberi hónapnak. Másik részem viszont úgy hordozza magát végig az ünnepen, mintha az büntetés lenne.

Mondhatják rám, hogy naiv meg gyerekes vagyok, de szívtelen az, akinek egyszer sem jut eszébe az adventi vagy karácsonyi ünnepkör alatt, hogy míg mi, akik jobb helyzetben vagyunk, hálával és boldogsággal teli napokat élünk ebben az időszakban, addig számos más helyen még inkább kontrasztba helyeződik a nincstelenség. Mindaddig, amíg létezik olyan ajándék, amelynek ellenértékével egy utcán élő, semmije sincs embernek az alapszükségleteit ki lehetne elégíteni, hogy ne éhesen, fázva, koszosan töltse mindennapjait, addig egy percig sem érzem szépnek az ünnepet. Amíg az advent és a karácsony vissza nem nyeri valódi értékét, és amíg fényűzés veszi át a hála helyét, addig ez csupán műkarácsony.

Wass Albert karácsonyi meséjét mindenki orra alá odanyomnám, akinek teljes mértékben megfelel, hogy míg legjobb életét éli, az utcán beteg emberek, gyermekek fagyoskodnak. Az angyal pénztárcája lehetne ugyanis akkora, hogy mindenkinek jusson belőle, de a kapzsi ember, akinek már amúgy is elkölthetetlenül több van, mint másnak, kiemeli az angyali tárcából másoknak a részét is és így maradnak sokan angyali áldás nélkül. Az efféle karácsony is a kapitalizmus gyönyörei közé sorolható.

Az ember gyönyörűt tud alkotni, de borzalmas rombolásra képes. Rohamosan fejlődik a világ, s ezzel egy időben velejéig romlott. Aki pedig a díszes ünnep alatt felhozza ezt a keserű témát, azt egyértelműen ünneprontóként könyvelik el. A világban található sok angyalka így is próbálkozik valódi ünnepi érzéseket elszórogatni egy-egy közösségben.

S hogy milyen az angyalka pénztárcája? Elméletileg mindenkinek jut belőle ajándék, ha valaki el nem vesz belőle a kelleténél többet. Mindenkinek van egy kicsi zseb, rekesz félretéve mindaddig, amíg azt más ki nem üríti, hogy neki többszörösen jó karácsonya legyen. Ilyenkor szokás mondani, hogy lesz ez így se s úgy is jó lesz, úgyhogy addig is boldog műkarácsonyt kívánok mindenkinek!