Nyomtatványok tengerében érzi igazán jól magát az egyetemista. Amikor meglát egy tanulmányi szerződést, azonnal felpezsdül a vére. Mindig nagyon szomorú lesz, ha a hétnek, annak az egy napjának egyórás időintervallumában sem találja nyitva a titkárságot, amikor elvileg szaladgálhatna oda a problémáival. Nem azért, mert már ötödször próbálkozik, hanem mert annyira szeret ott lenni.

Az évkezdés legfejedelmibb pillanata, amikor elkészítheti a húsztételes elvégzendők várva várt listáját, amit egyszerűbb egyének csak úgy emlegetnek, hogy papírozás. De az igazán dörzsöltek tudják, hogy ez sokkal több annál, ezért nagy öröm, amikor a félév már majdnem eltelt, de nekünk még mindig van miért nyomtatni szaladgálnunk.

Kellemes időtöltés, amelynél jó kétszer, ha nem tízszer meggondolni, hogy hívnak. Gondolod, hogy rajtad kívül bárki hibás lesz azért, ha nem jó opcionális tárgyat karikáztál? Hát elárulom, hogy a te lelkeden szárad majd. Jöhetünk azzal, hogy ezt senki nem tanítja, erről senki sem tájékoztat, nincs honnan tudnunk. Szintén nem fog érdekelni senkit. Végső soron járni is magunktól tanultunk meg, majd jönni fog a papírtöltögetés is. Az írás része máris megvan.