A szessziós időszak utolsó vizsgái előtt enyhe mentális kimerültség volt jellemző a lakás teljes népességére. A legkisebb negatív behatású történés is kibillenthetett volna ebből a hajszálvékony jégen táncikáló stabilitásból. Elárulom nektek, ez meg is történt. Szép, enyhén napsütéses délután volt, Aladár éppen vizsgázni készült, letusolt, és mielőtt elhagyta volna a fürdőszobát, igencsak különös jelenségre lett figyelmes. Odahívott engem is, hogy még véletlenül se fordulhasson elő, hogy csak ő látja a problémát: a fürdőkádunk alatt állt a víz, amit mi nem igazán tudtunk hova tenni, szóval csak bámultuk, mint a lőtt medvét szokták.

Aladár ecsetelni kezdte, hogy mi lesz az esemény folytatása, beázik az alsó szomszéd, és majd az egész fürdőszobafalat ki kell bontani, mert nem lehet tudni, hol van meghibásodva a vízvezeték. Tette ezt azzal az édes megnyugvással, hogy nyugodtan elzárhatják napokig a vizet, mivel ő még aznap délután indul haza Csíkországba.

Mondanom sem kell, milyen mértékben lettem frusztrált, mert kinek hiányozna bármi ehhez hasonló meglepetés. (Oh, igen, tudom, a korábbi részben is a vízzel kerültünk harcba, de hát tudjátok, hogy van ez. Noénak az özönvíz, Mózesnek a Vörös-tenger, nekünk pedig ez jutott).

Miután Aladár vázolta a következményeket, elment vizsgázni. Alig egy óra múlva csengettek. Kinyitottam az ajtót, s hát idegen, papucsos nő áll velem szemben, szemlátomást nem túl jó hangulatban. Noha fogalmam sem volt, ki ő, azonnal éreztem, hogy a fürdőszobás esethez köthető.

Most leszögezném, hogy határozottan utáltam a helyzetet. Aladárnak így vagy úgy, de mindig igaza lesz. A titokzatos nő az alsó szomszéd volt, tudatni szerette volna, hogy a fürdőszobája jelenleg be van ázva és hogy kezdeni kellene vele valamit. Természetesen azonnal hívtuk a szakembereket, akik azzal biztattak, hogy sajnos csütörtök előtt nem tudnak jönni. Összességében elborult az agyam röpke fél óra erejéig, aztán erőt vettem magamon és érett felnőtt nőként viselkedtem, vagyis hisztérikus rohamban kitörve felhívtam édesanyámat. Végül nem lett ennyire horrorisztikus a mese vége, mert másnap reggel a harmadik lakótársam azzal ébresztett: mégis jönnek a szerelők megnézni az öntözőrendszert, amit az alsó szomszédnak hoztunk össze. Egyórányi munka volt az egész, szóval csak egyetlen estére kellett a közeli bevásárlóközpont mosdóját kisajátítanom fogmosás és bőrápolási rutin céljára.