November elsejétől 24 órában szól a Kolozsvári Rádió magyar adása. Az egész napos magyar adás indulására tartott gálaestet a Bagossy Brothers Company koncertje zárta november másodikán este. A gyergyószentmiklósi együttes ezúttal akusztikus formában adta elő a dalait és én összegyűjtöttem 3+1 okot, amiért (így is) imádtuk őket.
1. Az új értelmet nyerő dalok
Az egy szál zongorával eljátszott legfrissebb daluktól, a Sanyitól például egészen libabőrös lettem és azt kívántam, bárcsak reggelig ott ülhetnék, és hallgathatnám Bagossy Norbit, aki újonnan bebizonyította, hogy nem csak kiváló énekes, hanem nagyszerű előadó is. De az új hangszerelésben eljátszott Elviszlek és Rég a mélyben vagy a kissé másként szóló Add vissza a játékom is új értelmet nyert, s még inkább nyilvánvalóvá vált, hogy milyen mély jelentéssel is rendelkeznek a BBC-dalok.
2. Közelebb kerültünk a zenekarhoz
És ezt nem csak azért mondom, mert ott ültünk (majdnem) az első sorban, hanem azért is, mert élvezni tudtuk a koncert bensőséges, már-már családias hangulatát ahelyett, hogy azzal lettünk volna elfoglalva, milyen jót tudunk bulizni a zenéjükre vagy milyen hangosan tudjuk énekelni a szöveget. Emellett megismertük az együttes egy új, eddig nem látott arcát, ami ugyanannyira közvetlen és vagány, mint az, amelyik a tomboló közönség előtt lép fel.
3. Ezek a srácok tudják, mit csinálnak
Persze ez nem csak az akusztikus koncertre igaz, hiszen tudják ők azt máskor is, de az akusztikus koncert egy újabb előnyeként ez a közönség számára is még nyilvánvalóbbá és egyértelműbbé vált. A Bagossy Brothers Company profi munkát végez a színpadon s mindezt úgy, hogy közben sugárzik róluk a lazaság, a jókedv, a közvetlenség s nem utolsósorban az is, mennyire élvezik azt, amit csinálnak.
+1 A BBC-t nem könnyű ülve hallgatni
S ha már a második pontban a tomboló közönséget említettem, plusz egyként megjegyezném: bár tisztában vagyok azzal, hogy egy akusztikus koncert lényege abban rejlik, hogy az ember ülve hallgatja végig, voltak azonban olyan pillanatok, amikor ez kifejezetten nehezemre esett, s amikor a mellettem ülők ritmusra mozgó lábára pillantottam, rájöttem, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Szóval bensőséges hangulat ide vagy új értelmet nyerő dalok oda, a jól ismert számoknál bizony jólesett volna az a „teletorokbólordítozás”, amihez az elmúlt három év BBC-koncertjei hozzászoktattak. (S következő alkalommal ezt a hiányosságot jól be is pótoljuk!)
