Népszerű volt az ugrókötelezés gyermekkoromban – legalábbis a szülőfalumban. Amolyan szenvedélyes hobbiként ugráltak a lurkók az udvaron, az utcán, a szomszéd betonozott kocsifelhajtóján, sárban, porban, bárhol, bármikor. Esős időben az iskola folyosóján próbáltuk folytatni a mulatságot, természetesen titokban. Őrt állítottunk a tanári szoba elé, mivel gyakran bukkantak fel a semmiből gonosz folyosófelelős tanító nénik, akik szemrebbenés nélkül elvették az ugrókötelet. Jobb esetben nap végén visszaadták, de terjengenek legendák soha viszont nem látott kötelekről is.

Rengetegféleképpen lehet ugrókötelezni. Egyedül, barátokkal, mondókákkal, számolva – így lehet eldönteni, hogy ki a legmenőbb ugróköteles a társaságból. Az igazi király mindig is az volt, aki keresztbe tett kézzel fogta az ugrókötelet, és el tudott jutni legalább ötig. A közösségépítés egyik legmeghatározóbb projektje volt ez a gyerektársadalomban. Az első néhány alkalom után, ha valaki délután nem jött ki ugrókötelezni a szokásos helyre, akkor bandástól, mindenestől kopogtattak a gyerekek az ajtókon: „Kezét csókolom! Orsikát ki tetszik-e engedni játszani? Csak ide megyünk Béci bácsi kerítéséig. Körtét hozzunk majd?”

Empirikus források alapján a közönség kedvenc játéka a citrom, narancs volt. A szabályok nagyon egyszerűek: minden résztvevő kiválaszt magának egy szót, az lesz a neve a játékban – természetesen ahány játékos, annyi gyümölcs, illetve desszert fog szerepelni a mondókában. Az ugrókötél megakadásakor annak kell következőként ugrálnia, akinek a nevénél megszakad a szökdécselés. Egyszerű, bájos játékocska, memóriafejlesztőnek is megteszi. Citrom, narancs, csokoládé, torta, kivi, eper, banán, alma, málna, körte, barack, mangó, szőlő… – szűrődött be nyári délutánokon a konyha nyitott ablakán. Határ a csillagos ég, illetve a gyerekek gyümölcsismeretei. A mókázás mindaddig tartott, míg az utcai lámpák fel nem gyúltak. Vagy amíg elkészült a vacsora.

Hol lehetnek a mostani gyerekek? Mit hall a szomszéd néni, ha kinyitja a konyhaablakot? Milyen hosszú a mondóka? Talán valaki ugrókötelezve csak ennyit mondogat: citrom, citrom, citrom…