A mögöttes jelentéstartalom jelentősége a film értelmezésében

A Coraline és a titkos ajtó 2009-ben bemutatott amerikai bábfilm, amelynek alapjául Neil Gaiman Coraline című regénye szolgál. A filmet Henry Selick rendezte (aki a szintén hasonló hangulatú Karácsonyi lidércnyomás rendezője is), a producerek Claire Jennings és Mary Sandell voltak. Ez az animációs film stop-motion technikával készült, a szinkronszínészek között pedig olyan hírességekkel találkozhatunk, mint Dakota Fanning és Teri Hatcher. 

A tizenkét éves Coraline vidékre költözik a családjával. Miközben a szülei kertészkatalógus készítésével vannak elfoglalva, a kislány nehezen találja a helyét az új környezetben. Egyik nap azonban különös felfedezést tesz, rábukkan titkos ajtóra, amely mögött a saját életének egy másik változatába csöppen. Ezt az életét azonban sokkal jobbnak, érdekesebbnek találja. Csak egy dolog furcsa, mindenkinek gombszeme van. A nagyszerű kaland egyre veszélyesebbé válik, amikor a „másik” szülei ott akarják tartani örökre. A lánynak minden bátorságára szüksége van, hogy kiszabaduljon ebből a világból.

A történet alapvetően felnövéstörténetet mesél el, a kamasz, szeszélyes Coraline dackorszakának lezárulását követhetjük végig, cseppet sem hagyományos tanmese által. A film szerkezeti felépítése lineáris, a vizuális eszközök szemet gyönyörködtetőek, a karakterek nem sablonosak, ha mégis, akkor tudatosan, és nem azért, mert unták kidolgozni őket. A film a sötét atmoszférájának köszönhetően egyszerre hátborzongató és izgalmas. Sok jót el lehet mondani róla, azonban aki többször látta a filmet, feltehetőleg tudja, hogy mindezek mellett van még valami, ami miatt érdemes újra és újra leülni a képernyő elé és sokadszorra is újranézni. Ez pedig nem más, mint a rengeteg, többé-kevésbé elrejtett easter egg, azaz utalások jelenetek között, üzenetek a nézőnek, részletek a karakterekről, a történetről, a helyszínekről, amelyek első látásra talán fel sem tűnnek, de ha egyszer elkezdjük figyelni, egyre többet fedezhetünk fel. A film úgy van kitalálva, hogy ezek nélkül is megállja a helyét, minden jelenete értelmezhető legyen, akkor is, ha nem vesszük észre a rejtett utalásokat, ezek inkább „ínyencségek” az igazán nagy rajongóknak. Ezeket a rendezőnek, Henry Selicknek köszönhetjük.

Az első easter egg, amit említek, az Selick arca az egydollároson, amelyen rendszerint George Washington szokott szerepelni. Ugyanígy, a későbbiekben megtört tojássárgájában is találkozhatunk az arcával. Feltehetőleg a rendező így tisztelgett maga előtt a jól végzett munkáért.

Ezenkívül ott van a kulcs, ami majd a titkos átjárót nyitja és gombformájával előrevetíti a történéseket, a villám, amelynek olyan formája van, mint Coraline gonosz, „másik anyjának” a keze, az előzőleg ottragadt és meghalt gyerekek fényképe a falon, a háttérben az ebédlős jelenetben. Coraline érkezésekor az őt váró tortán a „Welcome home” feliratban a home o betűjén dupla áthúzás látható, ami azt jelenti, hogy a személy, aki írta hazudik. Azaz Coraline-t valóban szívesen látják (bár ennek a motivációja is sötétebb, mint feltételeznénk), de nincs otthon, csak azt hiszi. 

A vizuális utalások mellett azonban az auditív eszközök is sokban hozzájárulnak a mögöttes jelentéstartalom kiépítéséhez. A filmben hallható háttérzene egy gyerekkórus, mintha franciául énekelne, azonban kiderül, hogy a zene szövegének semmilyen nyelven sincs értelme, halandzsa. A filmzene beépül a történetbe is egy adott ponton, amikor Beldam, Coraline gonosz anyja az egyik filmbéli dalt dudolássza főzés közben, ezzel kicsit megkapargatva a negyedik falat. A másik fontos zenei kulcspont Coraline másik apjának a dala, amely szintén előrevetít a történet szempontjából. Aki ismeri a filmet, annak egyértelművé válnak az utalások a dalszövegben, ha elkezd figyelni rájuk: „Makin’ up a song about Coraline/She’s a peach, she’s a doll/She’s a pal of mine/She’s as cute as a button in the eyes of everyone who ever laid their eyes on Coraline/When she comes around exploring, Mom and I will never ever make it boring/Our eyes will be on Coraline.”

Kérdéses azonban, hogy ezek az apróságok hozzájárulnak-e a film jelentéstartalmának bővítéséhez, vagy csak egyszerű érdekességek a rajongók számára. Akárhogy is, ezek tudatában, ha valakit le akarunk nyűgözni, érdemes vele újranézni a filmet és beavatottként végigmagyarázni, hol mi történik a háttérben.