Szervezőkkel és résztvevőkkel együtt, közel százan népesítettük be az árokaljai Bethlen-kastélyt november 13-15 között. Lazaság és vidámság jellemezte a tábort, ahol visszautaztunk a híres amerikai Woodstock fesztiválra, amit 1969-ben, a hippi korszakban rendeztek meg legelőször.

Péntek délután mindenki izgatottan várta a Bulivonatot, amely elvitt minket a helyszínre. Az út sem telt el csendben és nyugalomban, hiszen a szervezők már akkor is kreatív játékkal dobták fel a hangulatot a kevés hely miatt nyomorgó gólyáknak. Különböző vicces tárgyakat kellett keresnünk, mint például egy piros tangát, bundás kenyeret, hajvasalót vagy éppen egy pöttyös zoknit. Majdnem minden felsorolt tárgy előkerült, jutalomként pedig egy doboz sör járt. Emellett már a vonaton visszautaztunk az időben, átállítottuk óráinkat. A dátumot is szerettük volna visszaállítani, hogy igazán a múltban érezzük magunkat, azonban szeretett okostelefonjaink sajnos nem engedték. Javában zajlott a fülkékben az ismerkedés és beszélgetés, amikor megérkezett a vonat a faluba.

Sötétség és hideg fogadott minket, azonban ez nem tántorított el attól, hogy minél hamarább a szálláshelyre érjünk. Az út kissé hosszadalmas volt, számomra ijesztő is az ingó híd miatt. (Soha többet nem megyek arra a hídra!) A tábor helyszíne a természet közelségében számomra varázslatos volt, igazán illett a gólyatábor témájához. Regisztrálás és a szobafelosztás után rögtön elkezdődtek az ismerkedős játékok, ahol probáltunk megjegyezni körülbelül 80 nevet, sikertelenül. A vacsora után még több ismerkedős játék jött immár szobáinkban, aminek eredményeként már lassan-lassan kezdtük egymás nevét megjegyezni. Az este egy hippi bulival ért véget, ahol mindenki a témához hozzáillő öltözetben szórakozott.

Iratkoznak a gólyák

Szombat reggel sikerült felkelnünk a ordibátor (hangosbemondó) felfrissítő zenéjére és néhány szép és cifra káro… hm, szóhasználat után kivonultuk tornázni. A torna közben még egy ráadás fogmosást is kaphattunk társainktól. A reggeli után kialakultak a csapatok és elmentünk egy 2 órás Falutúrára. A játék során olyan tárgyakat kellett összegyűjtsünk, mint például egy gumiabroncsot, pálinkát, kémcsőt, kasszaszalagot, egy régi 1000 lejest, 7 legyet, savanyúságot de még egy galambot is. Ahogy megláttam először a listát, biztos voltam benne, hogy soha nem fogjuk megtalálni ezeket a dolgokat. De láss csodát! A falubeliek segítségével együtt, rengeteg holmit össze lehetett gyűjteni. Egyes tárgyaknál szigorúan zéró tolerancia volt, másoknál viszont ránk bízták a szervezők, hogy egy kis találékonysággal megtervezzük és elkészítsük őket. Nagy segítséget kaptunk a falu egyetlenegy üzletétől is, aminek bizonyára, a tartózkodásunk alatt megnőtt a bevétele. Fotózni és filmezni is kellett egyaránt. Többek között egy híresség hasonmásával, egy kertitörpével és a falu bikájával kellett selfie-t készítenünk. Egy gitározó hippilányt, meg egy esőtáncot is le kellett filmezni. Ebéd előtt még gyorsan összegyűjtöttük a hiányzó tárgyakat, de még a csapataink himnuszát is elkezdtük megírni. Mind a 6 csapat bemutatta az összegyűjtött tárgyait a szervezőknek. Volt olyan csapat is, aki majdnem sikeresen teljesítette a túrát, mivel egyetlen tárgy hiányzott csak.

Az összegyűjtött kincsek között

A laktató ebéd után kezdődtek a csapatjátékok. Ide, mindenkinek össze kellett szednie a megmaradt kis erejét és energiáját, mivel sok pontot lehetett szerezni a csapatnak. A stafétás játék csakis azoknak volt, akik bírták egy pohár sör után a 10 körös fordulást. Továbbá, még más játékokkal és feladatokkal is lehetett jó eredményt elérni. Minden egyes csapattag azon volt, hogy minél jobban teljesítsen. Már egészen besötétedett, mire a játékokat befejeztük. Hamar vacsoráztunk és a csapatok bemutatták himnuszaikat, amiket megadott szavakból kellett megírni, olyanokból mint például flower power, sátortábor és árvízálló kanyarfúrógép. Estére már alig bírtunk állni a lábunkon, de egy utolsó, hajnalig tartó buli nem maradhatott ki. (És még milyen!)

A SÖRPONG

Na ki ejti el a tojááást?

pufuleec nom-nom

A vasárnapi késői ébredés és reggeli után nem maradhatott el a már hagyományos méta. Annak ellenére, hogy nem vagyok valami jó sportoló, rettentően jól esett egyet ütni az ütővel és futni. Még a szervezők is besegítettek egy kicsit a csapatoknak és profi métajátékosokként rohantak mint az őrültek, néhányszor a sárban elcsúszva. Ebéd előtt bemutatták nekünk azt, hogy miből is áll a KMDSZ és azt, hogy milyen programok várnak ránk, ha önkéntesnek jelentkezünk. Ezután kihirdették a nyerteseket, akik egy tonna sört kaptak, ráadásul ingyenes belépőt a KMDSZ Gólyabálra. Ebéd után a pakolás következett, ami mindenkit lehangolt, mert senki sem akart elmenni a múltból és visszatérni a jelenbe. A pár nap alatt jó néhány kedves emberkét ismertem meg és egyáltalán nem akartam visszatérni a vad valóságba.

A hazafelé vezető út sem volt unalmas, folytattuk tovább azt, amit péntek délután elkezdtünk. Még egy utolsó fogadalmat is tettünk, méghozzá úgy, hogy közben be kellett fognunk az orrunkat – amivel, immár igazi elsőéves egyetemisták lettünk.

Végezetül nagyon szépen köszönjük a szervezőknek, hogy értünk fáradoztak és ezt a csodálatos gólyatábort megszervezték nekünk!

(Fotókat készítette: Antal Szidónia)