Egyetemistaként az albérletünk vagy bentlakási szobánk hiányos lehet kisebb-nagyobb használati tárgyakat illetően. Felsőbb éves ismerőseinktől jön a tanács a tárgyak egyszerű beszerzésére: csereberecsoportok. Szerény egyetemistaként ez az ötlet tetszik is, hiszen úgy tűnik, olcsón lehet hozzájutni mindenféle dologhoz. Ami másnak szemét, neked jól jön.

Lassan nincs már olyan diák, akinek ne lennének ismerősek a helyi Facebook-csoportok: Ingyen elvihető (Kolozsvár), Cserebere (Kolozsvár) és társai. Ezeken az oldalakon valóban megtalálni mindent, amit az ember keres, maximum talán nem a keresés időpontjában találunk rájuk. De legalább egyszer biztosan valami olyan jön velünk szembe, amiről azt hittük, már régóta szükségünk van rá. Dicséretes, hogy szinte ingyen juthatunk nemritkán jó minőségű dolgokhoz, és öröm látni, ahogy kis erőfeszítéssel hasznosíthatjuk a már megunt tárgyainkat. Azonban könnyen túlzásba lehet esni.

Elfelejtjük, hogy mi volt a cél, ami a csoportokba vezetett: szükségünk volt néhány fontos eszközre, legyen az például mikrohullámú sütő, szőnyeg vagy ruhafogas. Ha pedig egyszer beléptünk a csoportba, akkor már ott is maradunk. A csereberés csoportok is olyan gonosz módon működnek, mint a Facebook-hirdetések: egyszerűen felugrik a hírfolyamunkban egy-egy jó ajánlat, miközben görgetünk. Ilyen lehet például használt, de jól működő szendvicssütő, régi porszívó, félig elhasznált illatgyertya, még nem túl megkopott bizsu, és persze megunt ruhák tömkelege. Ki az, aki izgalmában ilyenkor nem nyitja meg a posztot és nézi meg közelebbről a portékákat, hátha talál valami olyat, ami neki való?

Aztán persze csereberecsoport esetén nem annyira kérdés, hogy megengedhetem-e magamnak, hiszen nem kerül sokba. Tehát a pénzügyi akadály nem nagyon áll a csere útjába. Így aztán kevés más tényező tart vissza attól, hogy írjunk a posztolónak, megvan-e még a termék. Azzal sem igazán foglalkozunk, hogy biztosan működik-e az elektronikai eszköz, vagy hogy jó lesz-e a szoknya mérete. A látszólag pénz nélküli adásvétel abba az illúzióba kerget, hogy szinte ingyen jutunk a remek dolgokhoz, hiszen olyan keveset kérnek értük: penne tésztát, babapopsitörlő kendőt, öblítőt, gyümölcsöt, macskakaját. Így aztán az impulzusvásárlás jegyében jönnek velünk olyan dolgok is, amelyekre amúgy semmi szükségünk.

Idővel megtelnek a polcok és szekrények a szűkös egyetemi szobában, meg felbukkan a bűntudat, hogy a két doboz isteni tésztába került kis felsőt még egyszer sem hordtad hat hónap alatt. Nehéz bevallani, de annyira nem is tetszik már, csak hirtelen fellángolás volt. Sok kihasználatlan holmi képes így felgyűlni néhány hónap alatt. Egyszer csak észreveszed, hogy azon gondolkodsz, fel kéne tenni néhány dolgot a csereberére…