Tokyo Godfathers, avagy mágikus karácsonyi film

Satoshi Kon már hatalmas elismerésnek örvendett, amikor megjelent a Tokyo Godfathers című filmje is. Az 1997-ben megjelent Perfect Blue és a 2001-ben megjelent Millennium Actress miatt már elismert rendezőként szerepelt a japán köztudatban. 2006-ban jelent meg a Paprika, ami az előző kettőhöz hasonlóan egy science-fiction. Mindhárom bonyolult történet az instabil identitásokról, amelyek összekeverednek az esetlegesen megrongált vagy hamis emlékekkel. 2003-ban viszont váratlan fordulat történt, a rendező kiadott egy mágikus realista karácsonyi filmet, a Tokyo Godfatherst.

A filmnek három főszereplője van, a középkorú alkoholista Gin, a tizenéves szökevény Miyuki és az egykori transzvesztita Hana, a hajléktalanokból álló trió, akik rögtönzött családként élnek Tokió utcáin. A cselekmény azzal kezdődik, hogy a trió karácsony este a szemétben turkál élelem és ajándékok után, de egy elhagyott újszülöttre bukkannak. Mivel a csecsemő személyazonosságára csak néhány nyom utal, a három hajléktalan Tokió utcáin kutatva segítséget keres, hogy visszajuttassák a babát a szüleihez. A három főszereplő szöges ellentéte egymásnak, mind koruk, mind nemük, mind (volt) társadalmi osztályuk miatt. Ennek ellenére ugyanazon ok miatt kerülnek hajléktalan sorra: a múltjuk elől menekülnek.

„Tudtam, hogy ha a főszereplőket hajléktalanokká teszem, akkor felmerül a kérdés, hogy a mű mögött van-e üzenet a társadalom számára (vagy sem). Rájöttem erre. A fontos azonban az volt, hogy ne csak a hajléktalanság problémáját mutassam be a forgatókönyvben, hanem a kidobott dolgokat körülvevő gondolkodásmódra koncentráljak. Olyan emberekről van szó, akiket a társadalom kidobott; a hajléktalanok, a szökevény lány. A japán társadalomban az embereknek kevés polgárjoguk van. Azt akartam megvizsgálni, hogy a többségi társadalomtól elszakadt valaki hogyan fiatalítja meg újra a társadalmat.” – mutat rá a rendező. Kon üzenete erkölcsi és társadalmi kérdésekről szól, de nem tájékoztatási céllal, a Tokyo Godfathers nem dokumentumfilm. Nem az a szándéka, hogy felhívja a nézők figyelmét arra, hogy Tokióban is vannak hajléktalanok. A rendező ehelyett a japán társadalom felépítésére akarja felhívni a figyelmet, amely mindenkit magába szív, majd a feleslegesnek tartottakat kitaszítja, eldobja. Az emberek, mint tárgyak, ha haszontalanok, egyszerű szemétté válnak. Ez olyan oldala annak a társadalomnak, amely büszke a szorgalmára és szakmaiságára, amelyet ritkán, vagy egyáltalán nem láthatunk. Kon pedig mélyen empatikusan ábrázolja ezeket az embereket, meleg, szomorú, kedves és humanista. Sikerül három hajléktalanról úgy filmet készítenie, hogy közben ne legyen nyálasan szentimentális vagy erkölcsileg elítélő. Amikor Gin, Hana és Miyuki síró elhagyott kisbabát talál egy szemétkupacban, az ezt követő keresés a gyermek szülei után egyszerű, de szeretetteljes karaktertanulmányként játszódik le. Gin férfi, aki azért menekült el a családjától, mert félt, hogy apaként kudarcot vall, Hana transzvesztita, akit biológiai felépítése megakadályozza abban, hogy megvalósítsa álmát, hogy anya legyen, Miyuki pedig fiatal lány, aki láthatatlannak érzi magát, mert szülei nem képesek megérteni őt. Együtt olyan kötelékre találnak, amely túllép a barátságról alkotott korábbi elképzeléseiken.

Kon őszinte pillantást vet szereplői életébe, és ami kiderül, az őszinte és szívből jövő, anélkül, hogy szükségtelenül nehézkes vagy melankolikus lenne. Hihetetlenül őszinte komikum húzódik végig a filmben, amely a szereplők önazonos és nyílt természetéből fakad. Velük együtt nevetünk és sírunk, soha nem rajtuk.

A rendező üzenete reménykiáltás, ha új életet akarunk adni az amorális társadalomnak, akkor az új generációktól kell újrakezdeni, pozitív, emberibb értékekkel átkeresztelve őket. Ehhez kellenek a megfelelő keresztapák, olyan emberek, akik elszakadtak a társadalom kegyetlenségétől, mint a film főszereplői. A film üzenete végül is a modern társadalom közönye által immár érzéketlenné tett emberek szívét kívánja felmelegíteni.

A Tokyo Godfathers, Kon korábbi munkáival ellentétben, mindenkihez szól, és a karácsonyi téma csak tovább erősíti a célközönséget. Kon azonban nem tagadja meg a származását, sőt több olyan részletet is észrevehetünk, amely korábbi filmjeire utal, kis morzsákat szór el, amelyeket az igazán lelkes Satoshi Kon-rajongók vehetnek csak észre.

Kép forrása: gkids.com