Horváth Imre búval telített Szürke szivárványáról*

Boldogság, felemelő vágyak, izgalom, perzselő jókedv és hasonló szívmelengető érzelmek. Úszni lehet az ilyen témájú költemények tengerében. Csak akkor nem, amikor Horváth Imre-kötet kerül a kezünkbe. Költőnk sajátos lírai hangja ugyanis igencsak deprimáló, a szenvedésben lel rá a lírai csillogásra.

Az 1906-ban született erdélyi költő, újságíró a romániai magyar irodalom független művészi magatartáspéldája. Verseiben az egyedüllét, a depresszív világkép, megalázottság, nyomor, betegség kerül főszerepbe. Az esetek nagyrészében kettő, négy, esetleg hat sorba sűríti mondanivalóját, párhuzamokkal, ellentétekkel, egymástól távol álló dolgok asszociációjával körültáncolva egy leheletnyi kíndarabkát.

Szürke szivárvány kötetében is ellentmondások sora ütközik egymással: néhol egyszerű gondolatok játékosan, talán kicsit lehetetlenül jelennek meg, olykor viszont igencsak sötét vizekre evez az olvasó a költő szavain keresztül. Visszatérő elem verseiben a halál s az arra való utalások. Mintha gyász-zubbonyba burkolnánk a lelkünk, mintha csak a fekete oldalát látnánk az életnek a versek átélésével, mégis olyanok a rövid sorok, mint valamiféle absztrakt kincsek. Költeményei azt az érzést keltik az olvasóban, hogy ilyen eredeti, egyedi szomorút s mégis szépet nem tud alkotni más, csak Horváth Imre (a képen – Muhi Sándor rajza).

A hetvenegy verset tartalmazó kis kötet amilyen élénk kívülről, olyan szürke belülről. S a kötet címe tökéletes tükörképe, előrevetítése a miniatűreinek. Szürke szivárvány. Hogy lehetne a szivárvány szürke, amikor annak éppen az a dolga, hogy színes legyen? A szivárvány szóhoz senki nem kapcsolná a szürkét, kivéve Horváth Imre, akinek összes verse ilyen jellegű. Megkérdőjelezzük benne az egyszerű paraszti ész mivoltát. Mégis hogyan halászhatna az erdő? S hogy fagyaszthatna a tűz, vagy égethet a fagy? Ki gondolkodott el olyasmin, hogy a takaró s a párna „példás házassága” mikor kezdődött? Horváth Imre éppolyan, mint Van Gogh. Csak ő verseket erdélyi magyar ecsettel fest.

*Ifjúsági Könyvkiadó, Bukarest, 1967, illusztrátor Paulovics László.

Kép forrása: Horváth Imre Wikipédia oldala