Sokak szerint az a lényeg, hogy egész életünkben utazzunk, tanuljunk, művelődjünk, ismerkedjünk, borozzunk és éljünk intenzív szexuális életet mély érzelmek nélkül. Fedezzük fel a világot, okosodjunk, írjunk könyveket, tanulmányokat, legyünk híresek, söpörjünk be százezer díjat, teremtsünk dicsőséget és sikert magunknak. Ahogy az így gondolkodó képmutatók mondanák: áldozzuk fel magunkat a társadalomért. Nem, ez nem monumentális önfeláldozás, hanem nemes önzőség. Ha nem akarok minden létező kulturális, intelligencia-növelő eseményen részt venni, mondják, antiszociális vagyok.

Ha nem akarok minden lehetséges tanulmányi utat kihasználni, akkor nincs bennem tudásszomj, nem érdekel a siker. Mert az életet ma már sikerben és nem boldogságban mérik.

Elképzeltem a társadalom jövőképét a tudás- és műveltség-hajszolók uralkodásának függvényében: mindenkinek lenne húsz egyetemi diplomája, a tanulmányokat és könyveket sorozatban gyártanák, szuper-intelligens társasági lények halmoznák a tudást iskolában, munkahelyen, kocsmákban. Otthon nem. Mert otthon az nincs. Hisz érzelmes párkapcsolatot senkivel sem ápolunk, mert az csak gátolja a hátborzongató gyorsasággal fejlődő elménk tudásszomját, utazási vágyunk kibontakozását. A szerelem leköt. A szerelem butít. Tehát nincs otthon, nincs család. Kinek és miért halmozzuk hát fel azt a hatalmas tudást?

De a legnagyobb hősök és a legtökéletesebb példaképek mindig ők maradnak: a társadalom mártírjai, akik csak akkor hajlandóak egyszerű nebulójukat magukkal egyenlőnek tekinteni, ha ő is ugyanezt az életformát követi.

Pedig a siker, a munka, a hivatás csak fél élet. Ki mondja, hogy a sikeres ember feltétlenül független? Ők mondják. Ők, akik negyvenöt évesen hazamennek egy újabb vastapsos előadásukról, haza, egyedül, karácsonykor, mikor mindenki a családjával ünnepel, ágyba viszik kedvenc könyvüket, megcirógatják legértékesebb díjaikat, és ki tudja, talán pityeregnek egyet csendes magányukban. Akkor én is hazamegyek, talán kisebb házba, talán kevesebb sikerrel a tarsolyomban. De sütök valami finomat a családnak, és mosolygunk. Nekem az élet szerelem, többes-szám. Neki dicsőség, elismerés, társtalanság. Mi boldogok vagyunk. Ő sikeres.