Találós kérdés: melyik az az állatfaj, amely eseményeken kattogtat és villogtat a szemedbe, általában megtömött táskákkal és megannyi kütyüvel érkezik a helyszínre, hogy lencsevégre kapjon? Letehetitek a kezeteket, igen, a fotósok azok. Ha beszélgettél már fényképészekkel, és kaptál bosszús tekinteteket, netán hátat is fordítottak neked, akkor nagy valószínűséggel kicsúszott a szádon a „tiltott mondatok” egyike. Ha meg netán többet is mondtál ezek közül egyszerre, akkor nem is tudom, hogyan lehetsz még életben. Mondatok, amiket soha ne mondj egy fotósnak.

„Ó, a ti munkátok olyan könnyű! Csak kattogtattok összevissza.”

Nos, hadd ábrándítsalak ki. Manapság minden eszköz egyszerűen működik: csak egy gombnyomás, és elkészül a fotó, most már hangvezérléssel, meg még ki tudja mikkel lehet pillanatok alatt megörökíteni valamit. Az okos kis készülékednek pont ez a célja: hogy ne kelljen megerőltesd magad, minden gyors és a hatás azonnali. A profibb fényképezőgépek nem erre vannak kiélezve, ott öt-hat beállítást is össze kell hangolni ahhoz, hogy szép képet kapjunk. Még mindig nem nehéz? Mondok pár kulcsszót: kompozíció, háttér, fehéregyensúly, záridő, rekeszérték… Ha ezeket nem érted, az automata gomb itt nem fog segíteni.

„Nagyon jó képeid vannak, biztosan drága géped van.”

Tisztázzunk valamit. A drága felszerelés sohasem garantálja azt, hogy egy fotó jó lesz. Vitatható, hogy egy kép mitől lesz jó, de rengeteg más tényezőtől is függ: a helyszíntől, a fényektől, az alanytól, de a dolog leginkább a fényképészen múlik. A drága felszerelés maximum a minőséghez tud hozzáadni, de nem ez az, ami számít. Van erre egy jól bevált replika: „Nagyon finomat főztél, biztosan jó edényeid vannak.” Na ugye, hogy nincs semmi értelme? Ja, itt még előfordul az a mondat is, hogy „Hány megapixeles a géped? A telefonom kamerája kétszer annyi.” Ne csodálkozz, ha ezután szemberöhögnek a kollégák. Az tény, hogy ma már vannak olyan telefonok, amelyek jobb minőségű képet adnak, meg már-már megütik a profi gépek szintjét, de ott azért még nem tartunk, hogy egy több kilós felszerelést lecserélhessen egy zsebben hordható kütyü.

„Persze, hogy meghívlak a szülinapomra/esküvőmre/bulimra, de ugye hozod a fényképezőgépedet?”

Ez a téma igencsak macerás. Az ismerősök és a barátok valamiért elvárják azt, hogyha már úgyis ott vagy egy eseményen, akkor hozhatnád a gépedet is, és ha már az nálad van, akár csinálhatnál pár képet is, nem? Persze, az esetek többségében ez nem nagy baj, miért ne? Viszont ha a dolog átmegy ugráltatásba, az már veszett ügy. Ha valakinek ez a foglalkozása vagy a munkája, akkor nem várhatod el tőle, hogy csak úgy, ingyen dolgozzon. Plusz, ha a fotós dolgozik, akkor az azt jelenti, hogy az élményt nem tudja száz százalékban átélni, hiszen az agya folyamatosan a beállításokon, technikai részeken pörög, nem azon, ami teljes egészében történik. Lehet, hogy éppen leülne beszélgetni valakivel, meginna/megenne valamit, ő is kivenné a részét a buliból, de nem tudja, mert neked készít fotókat.

„Elküldenéd a képeket? Majd én megszerkesztem!”

Azoknak, akik felteszik ezt a kérdést és ennek verzióit („Mikor küldöd már el a képeket?”, „Nem válogatnád ki azokat, amelyeken én vagyok rajta?”, „Ezt kérlek vedd le, nem tetszik!”), azoknak van egy külön hely a pokolban. A fotós munkájának nagy részét az utómunka teszi ki. Ebbe beletartozik a szerkesztés, a válogatás stb. Hidd el, hogy látják és tudják, hogy mit akarnak, illetve mit tudnak kihozni egy képből. Plusz, ez az ő munkájuk, vagyis egy fotó elkészítésének folyamata teljes egészében hozzájuk tartozik, beleértve a szerzői jogokat is. Nem, nem vághatod le a vízjelet a fotóról, és az sem ér pluszpontot, ha néhány ingyenes kattintásért cserébe „reklámozod” a munkát, ugyanis a copyright az egy alapjog, ha odaírod, ha nem. Ide tartoznak a „nemtudnádkiphotoshoppolni” emberkék is, akik instant fejfájást okoznak.

A listába még persze megannyi hasonló helyzet elférne, de ezek talán a leggyakoribbak. Mielőtt megkérnél egy fotóst, hogy készítsen rólad képet, vedd végig a fenti listát, mert általában ezekre a kérdésekre/kérésekre allergiások a fényképészek. Szó sincs arról, hogy a fotográfusok ilyen sznob emberek lennének, akikhez aztán hozzá sem lehet szólni. Ha azt megfelelő keretek között teszed, és tiszteletben tartod a munkájukat – csakúgy, mint bárki másét –, semmi probléma nem lesz, azt garantálom!