interjú, vagy mi

Nem terveznek hosszú távra. Állandóan beszólogatnak egymásnak, de ha zenéről van szó, félre tudják tenni az egójukat. És még az is kiderül, hogy melyikük lenne korcsolyaélező nyáron.

A Dope Calypso garázsrockot, esetleg garázspunkot játszik kis hatvanasévek-beütéssel. Attitűd­ben rocksztárok, de egy pillanatig se higgyétek, hogy komolyan vennék magukat. Felléptek a Dou­ble Rise-on, ahol a koncert előtt meginterjúvoltuk őket.

A zenekart nagyon jó hangulatban sikerült elcsípni, én pedig művészetről, alkotásról és más patetikus témákról akartam kérdezni – és többé-kevésbé össze is jött, ennek a kivonata következik. Akit a kevésbé része érdekel, az itt elolvashatja.

Felnőttnek érzitek magatokat?

Kelemen László: Én nem. Én 14 évesnek érzem magam, felnőttnek egyáltalán nem.

Sarkadi Miklós: Én halottnak érzem magam.

A felnövés rossz dolog? Társul hozzá fásultság?

K. L.: Én nem társítok hozzá fásultságot egyáltalán.

S. M.: Nem hiszem, hogy ez együtt kéne járjon. Attól függ, mennyire engeded el magad, azt hiszem. Nem szabad elengedni magad.

Ez megóv titeket a kiégéstől?

S. M.: Most nem égünk ki, de később sokkal jobban ki fogunk.

K. L.: Szerintem nekem segít, hogy életben maradjak. De valószínűleg öt év múlva a halálomon leszek.

S. M.: Az élet egy zsák: ha abból most sokat kiszedünk, akkor a végén nagyon meg fogjuk szívni.

K. L.: Dehogyis, nem fogjuk megszívni.

S. M.: De, rohadtul meg fogjuk szívni.

K. L.: Én biztos vagyok benne, hogy nem. Szerintem minden kurva jó lesz.

Hosszú távon?

S. M.: Hosszú távon mit értünk. Hiszen hónapokig még simán kihúzzuk.

K. L.: Szerintem még egy-két évig simán. Nálunk az már elég hosszú idő.

És utána mi lesz?

S. M.: Nekrológok sora.

K. L.: Láttunk egy nagyon hosszú temetőt, ahol eljöttünk. Izé… hol jöttünk el? Kolozs… nem, Nagyváradon.

S. M.: Ott mind Dope Calypso-tagok fognak feküdni.

K. L.: Nem gondolkodunk előre, csak az ötödik lemezig. Azt szeretnénk összerakni, legalábbis Miklós… Azt szeretnénk, ha Miklós összerakná!

Szabó Tamás „Tonyó”: Hiszen Miklós mindent jobban tud, ugye?

K. L.: Így van.

S. M.: Ez egy jó válasz mindenre. Úgy mondod, mintha nem lennék elfogadó partner a zenekarban. Tonyó állandóan arpeggiókat akar játszani, és az arpeggiókat mindenki utálja rajta kívül.

Sz. T.: De én imádom.

Hogy néz ki nálatok az alkotás? Leültök, és…

K. L.: Az ülés, az szokott lenni, főleg Miklósnál.

S. M.: Az egész úgy néz ki – most tényleg őszinte leszek –, mindenkinek vannak kiemelkedő pillanatai, de az egészet fölülről látni kevesen képesek.

K. L.: De egyvalakinek mindig kiemelkedő pillanatai vannak, és az Miklós.

S. M.: Igen. Ez így van.

Sz. T.: Hála istennek, köszönjük, uram!

S. M.: Halleluja… De tényleg, sajnos valakinek össze kell rakni, és azt nem lehet csapatra bízni.

K. L.: Na, erre most tök komolyan fogok válaszolni. Két nagyon fontos dolog van: ha valaki egy zenekarban zeneileg tényleg képes arra, hogy össze tudjon rakni dolgokat, az egy dolog. De ez nem működik, amikor a zenekar többi tagja a saját egóját nem tudja félrerakni, hogy márpedig ezt a témát én írtam, és ez így lesz, csakazértis. S ha nem tudják az egót félrerakni a többiek, akkor cseszheted az egészet. Szerintem nálunk ezért jó, ezért tud működni, mert Miklós jól látja ezt a dolgot, és tudja, hogy mit szeretne, és ezt zeneileg szerintem mi el tudjuk fogadni, vagy ha nem fogadjuk el, akkor el tudjuk vinni abba az irányba, ami nekünk is oké. És egyébként mindenkiben megvan az a képesség, hogy a saját egóját félre tudja tenni, és nem fogja azt mondani, hogy márpedig ezt az egészet én nem fogadom el. S szerintem ez iszonyatosan fontos, mert ha ez nincs meg, akkor az már a halál.

S.M.: Hadd jegyezzem meg, hogy engem mindenki nagyon meglepett már mindennel, hogy milyen jó dolgokat tudnak kihozni. Például Tonyó különösen sokszor, meg Laci és Vasaló is.

K. L.: Öt év alatt soha nem kaptunk ekkora dicséretet. Köszönöm!

S. M.: Meg nagyon jól reagálnak egyébként mindenre.

K. L.: Amióta a zenekarban vagyok ez az egyik legnagyobb tanulság, hogy hogyan kell és hogyan érdemes félretenni az egót. Meg az, hogy van annyi önreflexiód, meg érzed, hogy most miért kell elengedned valamit. Szerintem ez szükséges. Meg ez kurvára nem egyszerű, egyébként. Hozzátenném, hogy öt év alatt ez a legnagyobb tanulság, de az első három évben azért pokoli vitáink meg toroknak esések voltak Miklós meg köztem, mert nem láttam be, hogy ennek mi a dinamikája. És onnantól jól működik, mert megbízom benne, hogy jó lesz a végeredmény, és csak azokban a pillanatokban szólok, amikor tényleg azt hiszem, hogy nagyon tévúton vagyunk, és hogy nem kéne. És ezt megtanultuk kezelni.

Mit jelent számotokra a zenélés, alkotás?

K. L.: Nekem iszonyatosan pihentető az egész.

S. M.: Van egy kis egó-trippem tőle, nekem jó az egész.

K. L.: Meg őrületes önbizalombomba.

S. M.: Sokkal jobb így megöregedni, mint amúgy, szerintem. Sokkal szarabbul érezném magam enélkül.

K. L.: Én egyszerűen imádom ezt az egészet, enélkül már halott lennék. De szerintem mindenki nagyon sokat köszönhet ennek a zenekarnak.

S. M.: Vasaló már nem változott semmit ettől, az biztos, ő egy rettenthetetlen szikla, Tonyó valamelyest lelazult, Laciból férfi érett az évek alatt – egy igazi macsó állat. Én meg megállítottam a kor múlását, meg leadtam nyolc kilót.

Ha nem zenészek lennétek, akkor mivel foglalkoznátok?

Sz. T.: Én szerzetes lennék.

K. L.: A lófaszt lennél te szerzetes. Te munkanélküli lennél, naplopó.

S. M.: Most is az.

Szabó Áron „Vasaló”: Én biztos, hogy késélező lennék, egy köszörűkő előtt ülnék egész nap.

S. M.: Tudod mi lennél? Korcsolyaélező, szerintem.

K. L.: Nyáron.

S. M.: Csak júliustól októberig lennél nyitva.

Sz. Á.: Köszörülni meg csiszolni imádok. Nem kell gondolkodni, csak a szöget kell tartani. S nagyon jó hangja van, egyébként.

S. M.: De te most se gondolkodsz.

K. L.: Én pszichoterápiát tartanék embereknek.

S. M.: Én megölném Tonyót minden egyes nap.

Sz. T.: Én meg röhögnék ezen.

K. L.: Olyan lenne, mint az a Tom Cruise-film.

De el tudnátok képzelni az életeteket enélkül?

K. L.: Én nem.

S. M.: Aha, simán.

K. L.: Zene nélkül?

Alkotás, zenecsinálás nélkül.

K. L.: Akkor sem.

S. M.: Persze, mindent el lehet képzelni.

Sz. T.: És úgy el tudod képzelni az életed, hogy Miklós nem csinál zenét?

K. L.: Én nem tudnám elképzelni az életemet Miklós nélkül.

fotók: Mátyás Beatrix